Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái
fizetendő mennyiségi egységet mutató rovásjegyek, az előző rovásfákon viszont a legtöbb esetben 9 és 11 a jelek, jelentése, 4 és 14 egység jelölése csak egy-egy helyen, a 7 egységé pedig két helyen adódik. Tehát amíg az előzőkön nagyjából egységes az adóteher, addig ezen elég változó, amiből bizonyos fokig gazdasági differenciálódásra is következtethetünk. A fentebb bemutatott rovásfáktól és bizonyos fokig jelölésmódjától eltér az 59.214.1 leltári számú forintos rovásfa. Ez is párosrovás, amit egyrészt a kettéhasítás, másrészt az egyik végén látható — csatlakozást biztosító ferde levágás is bizonyít, A rovásfej nincs birtokunkban. E rovásszár durván felébe vágott, laposra faragott, a külső szélein hántolatlan mogyorófavesszőből készült pálcika, mindkét oldalán bevágott rovásjegyekkel. Lapos felén tintával írva a következő szöveg olvasható: „Bálin (v. Balia) János forintos Rovássá'. H: 24,2 cm, Sz: 1,4 cm, V: 0,7. Ép. (5. kép.) „Végh Gyula volt múzeumi főigazgató tulajdona volt. Kastélya kiürítése alkalmával került a múzeumba". 18 -- Dömötör Sándor Bozsok község tanácsától vette át 1951. aug. 10-én. Egyik oldalán: XXIIXXXXXXXIIIIXXXX. Másik oldalán: IXXIXXXXXII/XIIXIII. A bevágott jelek csak félig láthatók, mivel a rovásfej hiányzik. Az egyik oldalon 136 forint, a másik oldalon pedig 104 forint van jelölve. Felvetődhet a kérdés, hogy a rovásfa egyik oldalára a tartozást, a járandóságot, a másik oldalára pedig a törlesztést, kifizetést jelölték. Ebben az esetben ugyanis a nevezett személy csak a 136 és a 104 forint különbözetével, vagyis 32 forinttal tartozott volna. Kérdéses azonban, hogy akkor miért faragták le a rovásfa éleit. Valószínűbb, hogy a törlesztett, kifizetett forintok jegyeit levágták, ezért egyik végén mindkétoldalt többszörös hasítás, vágás nyomai láthatók. Használatának idejét, pontos rendeltetését nem tudjuk. A rovásszáron az alábbi jelölésmódokat találjuk: 1 forint jelölésmódja: I 5 forint jelölésmódja: / 10 forint jelölésmódja: X E rovásfa annak ellenére, hogy Bozsokról került gyűjteményünkbe, nem biztos, hogy vasi eredetű, mert lehetséges, hogy Végh Gyula más megyében bukkant rá, csak mint édekességet őrizte. Összefoglalás: A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy megyénk területén az egyes és páros rovás egyaránt használatos volt. Az utóbbi talán gyakoribb lehetett, ami egyrészt a tökéletesebb — kettős ellenőrzésnek — másrészt a nagyarányú nyugat-magyarországi elterjedésének tulajdonítható. Sebestyén Gyula már a század elején megállapította, hogy a ,, . . . páros rovás elterjedt a szomszédos Ausztriában is. A páros rovás technikai fejlődését a nagy használat és a szerepével együtt járó szigorú pontosság idézte elő". 19 Ugyancsak ő utalt — e területre vonatkozóan — ezek rendkívül pontos csatlakozási módjára is: „Nyugat-Magyarországon a páros-rovások részeinek pontos illeszkedésére oly nagy gondot fordítottak, hogy a kettős fejelésen és megDömötör Sándor feljegyzése. Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Bpest. 1909. 62. vagy Ethn. 1903. (XIV.) 113. 242
