Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái
A rovásfa tanúsága szerint az aratók 95 kereszt, ill. 1аЪ лг vagy 95 q gabonát arattak le, amit a két sorban elhelyezett rovásjegyekkel jelöltek is. Ha tehát az aratók a tizedik részért dolgoztak, akkor 9 és fél kereszt, vagy 9,5 q gabona járt az elvégzett munkájukért. A rovásfán az egyik sorban öt X-et, a másikban három X-et és egy V-t láthatunk, ami együttesen nyolc és felet jelölhet. A 9 és fél, valamint a 8 és fél közötti különbség a rovássorok végén fennmaradó jegyekből, a végeken jelölt (6+4) 10 egységből adódik, ami után ugyancsak megkaphatták az aratók részüket, csak ezeket összegezve már nem jelölhették. Ha viszont ezek a közbevetett X (és V) jelek nem az aratórészt jelölték, hanem csak egyszerűen a tizedik vagy ötödik egységet, akkor csupán a számolás és ellenőrzés megkönnyítését célozták. Természetesen ebben az esetben is — a szerződésben kikötött megállapodásnak megfelelően — a 95 egységből kapták meg az aratók a munkájukért járó gabonarészüket. A gazda és a részesaratók közötti megállapodástól, vagy írásbeli szerződéstől függött, hogy szálasgabonából {kepéből, keresztből vagy lábból), vagy szemes gabonából részeltek-e. Ha a gazda kosztot is adott a részesaratóknak — ami ritkább eset —, akkor nagyobb volt a részelési arányszám, vagyis akkor kevesebb terményt kaptak az aratók. A fentieknek megfelelően a részelési arányszám Vas megye területén 9, 10, 11, 12 volt, ami azt jelentette, hogy minden kilencedik, tizedik, vagy tizenegyedik keresztet vagy lábat kapták az aratók munkájukért. Ha szálasgabonából kapták az aratók a részt, akkor a részelés már kint a learatott földön megtörtént. Zöld leveles ággal, cégérrel jelölték azokat a kereszteket vagy lábakat, ami az aratóknak járt. (Az ágat a legfelső kivibe dugták bele.) A gabonarész hazaszállításáról és elcsépeléséről az aratók gondolkodtak, mivel a szalma, pelva, törek is az övüké maradt. Ha viszont szemesgabonából részeltek, akkor minden tizedik, tizenegyedik, vagy tizenkettedik mázsát kapták az aratók. Ennél a részelési módnál a gazda szállította haza az összes gabonát, el is csépeltette, a cséplőrészt is ő fizette, az aratók tisztán szemesgabonában kapták meg részüket. A gabona szálasrésze és a cséplés mellékterméke (polyva, törek) is a gazdáé maradt. Ha az aratók szálasgabonában kapták meg részüket, akkor általában kisebb volt a részelési arányszám (pl. kilencedik, vagy tizedik), ha mázsában részeltek, akkor viszont nagyobb (pl. tizenegyedik vagy tizenkettedik). Ez természetesen vidékenként, sőt községenként is változott. Kilencediket csak a legritkább esetben adták szálasgabonában történő részelésnél, inkább csak akkor, ha nagyon gyenge, fejletlen volt a gabona. Tizedik kereszt vagy tizenegyedik mázsa volt a leggyakoribb arány, de akadt olyan község is, ahol a szálas és szemesgabona részelési arányszáma megegyezett. Ha nagyon szép, erős volt a gabona, akkor viszont a tizedik keresztet, vagy a tizenkettedik mázsát kapták az aratók. Ők ezt úgy szokták mondani, hogy: kilencedikéi', tizedikér, tizeneggyedikér, vagy tizenkettedikér aratnak. Ha a részesaratók lakóhelyüktől távol dolgoztak, akkor szemesgabonáért arattak, de ugyanígy a helybeliek közül azok is, akiknek nem volt állatuk és így szalmára nem volt szükségük. Általában az uradalmak adták ki az aratást mázsábo 12 Megyénk egyes községeiben a keresztbe ill. lábba, rakott gabonakévék száma eltérő. 17—21. között váltakozik a kévék száma a keresztben. Újabban a legtöbb helyen 20 kévét raknak egy keresztbe és ennek megfelelően — mivel két láb egy kereszt — egy lábba tíz kéve van. Néhol — mint pl. Kenézen — ezért ezt nem is fél keresztnek, hanem tízesnek nevezik. 229
