Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: A Savaria Múzeum rovásfái

Figyelmet érdemel még az a tény is, hogy e rovásfa hetedik portájának bejegyzése, jegye, sokkal szélesebb és feltűnően mélyebb, mint a többi. Ebből arra is következtethetnénk, hogy ezzel talán nagyobb számegységet — ötöt, vagy tizet — jelölt a pásztor, de ez nem valószínű, mivel a 7 egységet is berótta egyenként és nem 5 | 2-őt jelölt. Ha viszont az ötös jelölési módját nem ismerte, akkor feltételezhetően a tizesét sem. A százas pedig túlságosan nagy szám lenne a többihez viszonyítva. Egyébként — eddigi országos adataink tanúsága szerint — magyar területen sehol sem találhatjuk meg az ötös, vagy tizes ilyen formában történő jelölésmódját. Ez a jel, a Sebestyén Gyula által bemutatott magyar rovás újabb számsorából, az ötveneshez hasonlít legjobban.

9 Ha ennek alapján e kérdéses rovásjegyet ötvenesnek vennénk, akkor a rovásfán — a korábban említett — 45 sertés száma természetszerűen 95-re módosulna. Ezt a kérdést sajnos kellő adatok hiányában megoldani nem tudjuk. Mindenesetre az a tény, hogy a pásztor az ötös jelölésmódját az adandó lehetőség ellenérc sem alkalmazta, amellett szól, hogy e rovásjeggyel nem ötvenet akart jelölni, hanem esetleg valamilyen más körülményt — pl. egy házsor utolsó portáját vagy egyszerűen csak véletlen e jel eltérő volta. Ezért nem vettük e rovásjegyet ötvenesnek, hanem a többihez hasonlóan csak egyesnek. Még egy kanászrovásfa is volt korábban gyűjteményünkben, melyet Kárpáti Kelemen 1910-ben Felsőmarácon gyűjtött.

10 Ezt Pável Ágoston még 1937-ben nyilvántartásba vette,

11 de később a II. világháborús raktárköltöztetések idején vagy megsemmisült, vagy valahol lappang. Nagy kár, hogy nincs birtokunkban, mert jó összehasonlításul szolgált volna az egervári kanászrováshoz. 2. Arator óvás fa 59.116.1 leltári számú tárgy Felsőszölnökről. Hántolt fenyőfaágból elnagyoltan kifaragott, nagyjából hengeralakú, kévekötőfához hasonló rovásfa, melynek két laposabbra kiképzett oldalán találunk összefüggő számrovásokat. Egyik vége nagyon durván van kihegyezve. H: 46,5 cm, Á 3,1 cm. 3 rovásjegye csorbult. (3. kép.) 1905-ben Kárpáti Kelemen vásárolta meg Felsőszölnökön gyűjteményünk számára. Az ő bejegyzése (Néprajzi Tár növedéki naplója, 1221. tételszám) szerint: ,,az aratórész megjelelésére"' szolgált. A laposabbra faragott részek egyik sorában 56 egységet, másik sorában pedig 39 egységet tüntettek fel. Amint a mellékelt ábrán láthatjuk, egy-egy egységet egy-egy függőleges bevágással, a tizediket pedig X-el jelölték. Az ötödik egység jelölésére csupán egy helyen adódott mód, de sajnos ennek rovásjegye lecsorbult s így vitatható, hogy ezzel X-et, vagy V-t akartak-e jelölni. Mivel azonban az X a tizedik jelölésére szolgál, ezért valószínűbb, hogy ez rosszul sikerült V, ami valóban ötödiket jelenthet. Feltehető, hogy e rovásfán kétféle gabonaneműt jelöltek külön egymás mellett és vagy learatott, képibe rakott keresztenként, vagy a már elcsépelt szemesgabonában mázsatételben. Valószínű, hogy az aratók a tizedik egységet kapták munkájuk fejében, vagyis a tizedik részért dolgoztak és ezért X-el azokat az egységeket jelölhették, amely a nekik járó aratórész volt. Az egy helyen jelölt V, fél aratórészt, illetve fél keresztet vagy fél mázsát is jelenthet. 9 Vö.: I. m. 52. vagy Ethn. 1903. (XIV.) évf. 103. 10 Néprajzi Tár növedéki naplója. 173. tételszám. " Néprajzi Tár katalógusa. 1098. tételszám. 228