Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Bárdosi János: Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok Kőszeg-Hegyalján
export érdekből gyűjtik. Tehát e kettős szempont határozza meg a mai gyógynövénygyűjtés célját és irányvonalát. Éppen ezért a központi irányítással megszervezett gyógynövénygyűjtés néprajzi értelemben nem nevezhető gyűjtögetésnek, mivel a gyűjtött növények többségét a gyűjtők nem használják fel közvetlenül saját szükségletükre, hanem eladják a gyógynövényfelvásárlónak a begyűjtő helyen. A jelenleg gyűjtött gyógynövényeknek csak kis hányadát ismerték és használták fel korábban. A többi teljesen új a gyűjtők előtt és többségük nem is tudja, hogy az egyes növények milyen célt szolgálnak, mit készítenek belőlük, vagyis a felhasználási mód előttük az esetek többségében ismeretlen. A bozsoki gyógynövényfelvásárló megmutatja a gyűjtőknek, hogy milyen növényt gyűjtsenek és azok sokszor mázsaszámra szedik, mert keresetet biztosít számukra. A gyűjtők előre tudják, hogy az összeszedett növényekért nyers állapotban kilógrammonként hány forintot kapnak. Az ilyen irányú gyógynövénygyűjtés sok ember jövedelmét, vagy kiegészítő jövedelmét biztosítja Kőszeg-Hegyalján. Főleg az idősebb asszonyok foglalkoznak gyógynövénygyűjtéssel, de akad közöttük fiatal is. Nagy előny számukra az, hogy a gyűjtött növény átadásakor azonnal készpénzben fizet a felvásárló. Mivel a gyógynövénygyűjtés gyors készpénzbevételt biztosít, ma sokan a mezőgazdasági munkáknál is előbbre helyezik. Természetesen itt a könnyebb kereseti lehetőség mellett még az is közrejátszik, hogy az egyéni gazdálkodás idején is mindig szakítottak időt az asszonyok növénygyűjtögetésre. Vannak olyan idősebb asszonyok, akik tavasztól őszig járják az erdőket és a réteket s különféle növényeket gyűjtögetnek. Ez nekik már valósággal szenvedélyük, el sem tudnák tiltani őket a gyűjtögetéstől. Ezekre számíthat elsősorban a gyógynövényfelvásárló. 10—12 idősebb asszony a legaktívabb gyűjtő jelenleg is Bozsokon, de 5 — 6 a többi hegyaljai községben is akad. Természetesen a gyógynövénygyűjtésbe többen is bekapcsolódnak, csak nem olyan rendszeresen, mint ezek az ún. „törzstagok". A gyógynövénygyűjtők száma időszakonként változik. Vannak ugyanis olyan személyek, akik csak 6—8 féle gyógynövényt gyűjtenek a felvásárlónak, de akadnak olyanok is — bár kisebb számban — akik 20—25, sőt még többfélét is. Ezé r t a gyűjtők száma némelyik hónapban csak 15 — 20, máskor viszont ennek háromszorosa, sőt négyszerese. A legtöbb gyógynövénygyűjtőt Bozsokon találjuk, amit a helybeli átvevőhellyel és a felvásárló személyes ismeretével, propaganda munkájával magyarázhatunk. A gyűjtők főleg asszonyok és gyermekek, a férfiak száma elenyészően kevés, csak Bozsokon találunk néhány idősebb férfit, akik gyógynövényeket gyűjtenek. A gyűjtést nem társas formában, csoportosan, hanem egyénileg végzik. Leginkább csak családtagok mennek együtt egy-egy gyűjtőhelyre. A gyűjtők többsége titokban tartja, hogy egy-egy gyógynövényféleség hol található és hol van a legeredményesebb gyűjtésre alkalmas hely. A szervezett gyógynövényfelvásárlás előtti időszakban is nagyon sok asszony gyűjtögetett növényeket. Ezen a területen — különösen Bozsokon, Velemben és Cákon — sok az erdő és viszonylag kevés a szántóföld, ezért foglalkoztak itt régebben is sokan növénygyűjtéssel, mert kizárólag csak földművelésből nem nagyon tudtak volna megélni. Általában a férfiak végezték a mezőgazdasági munka zömét, az asszonyok pedig inkább csak növényeket gyűjtögettek. A legkeresettebbek a táplálkozásra hasznosítható növények voltak, amiket nemcsak saját szükségletre, hanem piaci eladásra is gyűjtögettek, de gyűjtöttek gyógynövényeket is olyan mennyiségben, hogy egész évben legyen a család számára, s adandó alkalommal különböző beteg191
