Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)
Pamer Nóra: A sárvári vár védelmi rendszere
A 3. bástya belső falának megkutatása során a fent leírt rendszertől eltérő, faragott gerendás, mégpedig 2 — 2 gerenda kapcsolt szerkezetét tárta fel az ásatás, a mai talajszinttől —380 cm mélységben. A gerendák csomópontot képeztek, melynek három iránya a bástya torka irányának (1), a bástya szárnyának (2) és a várfal kötőgátja irányának (3) felel meg. Minthogy a meglevő vegyesfalazatú várfalon belül vannak, csakis a ma is álló kővárat megelőző, földsáncokkal épült rótt-palánkú vár maradványai lehetnek. Ugyanebben a kutatóárokban az árok metszete mutatja a bástya ágyútermeibe a várudvarról levezető lejtőt is. A bástyákon belül az ágyúkamrák elrendezése nem egyforma. Valamennyit félköríves dongaboltozat fedi. A bástyák belsejének szintje ma legtöbb helyen megfelel az ágyúlőrések szintjének. Az 1. bástya ágyútermének megásása —140 cm mélységig semmi rétegeződést nem mutatott, tehát a mai szint az eredetivel azonosítható. Helyenként a mai szint inkább mélyebb az eredetinél, azaz későbbi időkben a pince nagyobb befogadóképessége céljából mélyítették az eredeti szintet. A bástyák e boltozott helyiségei fölött kb. 250 cm vastag földfeltöltés van a koronák szintjéig. E feltöltésen belül 50—100 cm vastag agyagdöngölés szolgálta a boltozott terek fölötti vízszigetelést. Az átnedvesedett agyagréteg ugyanis nem engedi át a vizet és a feltöltések alatti boltozatok mai állapota arra vall, hogy ezek a vízzárak kitűnően működtek. A kaputorony előtti kutatóárokban —380 cm mélységben ismét cölöpöket tártunk fel. Nagy, 35x20 cm átmérőjű faragott cölöpök sora a kaputorony alapjával párhuzamosan haladva, függőlegesen áll ki a földből. Alsó részük már talajvízben áll. E nagy cölöpöket mindkét oldalon 17 — 20 cm átmérőjű, vertikálisan álló cölöpsor kíséri. Valószínű, hogy a rótt-palánkú vár bejáratának védelmével függtek össze, mert azonos mélységben fordultak elő, mint a 3. bástya belső odalán talált róttpalánkú vár feltételezett maradványai. Mivel a vár bejáratát védő és a védelmet megerősítő kaputorony közvetlen szomszédságában épült bástya között feltételezhető volt az építészeti kapcsolat, a kaputorony alját, ill. boltozatos bejárati részét is megkutattuk az ásatás alkalmával. (A torony felső szintjének külső és belső megkutatása, a műemléki helyreállítási munkák második ütemét fogja megelőzni). A kaputorony aljának fülkéi és a toronyhoz csatlakozó épületrészek átkutatása után az összefüggést sikerült tisztázni. A gyalogkapuhoz legközelebb eső ülőfülke hátsó másodlagos falának áttörésével előtűnt egy élesen beforduló rézsű, mely a szomszéd „darabont szobába" vezető ajtónyíláshoz tartozhatott. E fiókos dongaboltozatú „darabont szobában" megtaláltam az 1. bástya kazamatájába vezető nyílást is. (A nyílások teljes kibontása s a nem egyező szintek közötti lépcsők feltárása nem képezte az 1962. évi ásatás feladatát). A fentemlített bontásból (ülőfülke), ill. az elfalazásból előkerült gyári téglák H S monogrammal voltak ellátva. A kaputorony dongaboltozatos alja a vakolat leverése után egységes építkezést mutatott. A mindkét oldalon két-két, asszimetrikusan elhelyezett ülőfülke megkutatása után, a vakolat alól előtűnt téglából képzett nyíláskeretük. Ülőpadjaikat egy sor faragott kőből képezték ki, melyek magasságából az eredeti kapualj szintjére (—45 cm a mai szinttől) lehetett következtetni. A fülkék kávái is téglából falazottak, míg a fülkéket elválasztó oszlop kemény mészkő, durván nagyolt felületű, elszedett alsó és felső sarokmegállítással. Kialakítása tehát gótikus. A fülkekávák formailag azonosak a fülkeosztó oszlopokkal, csak téglából vannak falazva. Valószínűleg egyszerre készültek, csak az exponáltabb hely indokolja a kő alkalmazását. Eredetileg mind a kávák, mind az osztóoszlopok vakolva voltak. (Ez időszakban, de még 144
