Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Pamer Nóra: A sárvári vár védelmi rendszere

SAVARIA 2. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1964 A SÁRVÁRI VÁR VÉDELMI RENDSZERE PAMER NÓRA 1962-ben a sárvári vár területén végzett ásatás az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállítási munkáit megelőző' régészeti kutatás elsó' szakasza volt, mely a várkastélyt körülvevő' várfalak és a kaputorony részbeni megkutatásából állt.

1 A több évszázados vár, bár sok harc szintere volt, mindvégig lakható maradt. Az egymást váltó, de mindig nagyvagyonú tulajdonosainak módjában állt a harcok okozta romlások helyreállítása s így a szabálytalan ötszög alaprajzú, ó-olasz rendszerű bástyákkal épült vái teljes egészében fennmaradt napjainkig. Még a XIX. és XX. századi építkezések is inkább karbantartó jellegűek, mert a vár eredeti alakján nem változtatnak, kivéve a déli oldal egyik bástyáját (4), melyet áttörnek a gazdasági udvarhoz vezető úttal, ezenkívül a már szükségtelenné vált külső vizesárkot (várárkot) megszüntetik és feltöltik. S valószínűleg ebben a korban hordják el a várfalakat belülről támasztó földtöltést is, hogy a kastély és a várfalak között nagyobb területet nyerjenek. A jó karbantartás következtében a vár falai nagyjából azonos, az eredetivel egyező magasságban maradtak fenn. A bástyák és kötőgátak falai azonos felépítésűek ; terméskő és tégla vegyes falazata. A falsíkokat nagy szakaszon tégla burkolja. A falak alapozása a mai feltöltött árokszinthez képest sem nyúlik mélyre (—1 m) és alig 20—30 cm-rel a falak testének megszűnte alatt van a mai talajvíz szintje, mely a közelben folyó Gyöngyös és mellékpatakja szintjével függ össze. A betöltött várárok és a külső udvar szintje között a szintkülönbség 2 — 2,5 m. A vizenyős puha talaj miatt a faltestet cölöpalapozásra építették. A cölöpök szabálytalan rendszerben, általában nem túl vastag fákból (10—15 cm átmérőjű) készültek, s hol sűrűbben, hol ritkábban, vagy helyenként egészen tömötten álltak a faltestek alatt. A cölöpsorok függőlegesen állnak, de a fal alaptestével ma már nem érintkeznek, mivel a váltakozó talajvízszint miatt fejeik mindenütt elkorhadtak és a cölöpök és a faltestek közét agyagos iszap foglalta el. A cölöpfejeket egy fakalodarendszer foglalta össze, mely vízszintes gerendarácsból állt, melynek a falsíkkal futó szélső gerendájára az alapkövek szembetűnően egyenes vonalából lehet következtetni. E vonalat helyenként iszappal betömött üregek szakítják meg; a gerendarács ma már kiromlott keresztgerendáinak helyei. A rácsot a cölöpökkel összetartó 35 cm hosszú, lapított fejű vasszögek a fal külső síkjában még in situ megmaradtak. Az ásatás nemcsak a falak alatt, de azok mentén, kívül és belül is több cölöpsort tárt fel a falakkal párhuzamosan, a falak alatti mocsaras altalaj kitérésének megakadályozására. (Átkötő gerendákat vagy vasszögeket itt nem találtam). E leírt rendszer egyaránt megállapítható volt mind a bástyák, mind a kötőgátak falai alatt. 1 A helyreállítás tervét a VÁTERV —Dragonits Tamás építész, a munka kivitelezését az Országos Műemléki Felügyelőség szombathelyi építésvezetősége végezte. 143