Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Németh Antal: A vasvári Járási Múzeum

SAVARIA I. KÖTET A VAS MEGYE' MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1963 A VASVÁRI JÁRÁSI MÚZEUM NÉMETH ANTAL 1951 szeptember 30-án nyílt meg a József Attila kultúrotthon egyik termében a vasvári múzeum. Dömötör Sándor, a Savaria múzeum akkori igazgatója és Kádár Zoltán egyetemi magántanár irányításával bizottság intézte az előkészítő munkát. A Nemzeti Múzeum és a Savaria Múzeum kiállítási anyagot kölcsönzött, az utóbbi vitrineket is adott. A tudományos és műszaki munkát Hegedűs Gyuláné muzeológus, Jeges Ernő festőművész és Szakonyi László restaurátor végezték. Az ünnepélyes megnyitáson Járdányi-Paulovics István professzor, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ókortudományi Intézetének vezetője mondott avatóbeszédet. — „Vasvár a magyar föld történetében nem egyszer jelentős szerepet játszott. Földrajzi adottsága, természeti viszonyai, emberi településre igen alkalmas helyzete — mint a régészeti leletek mutatják — már az őskorban kijelölték vezető helyét a környék keretében. Időszámításunk előtti évezredek leletei, az akkori lakosság fennmaradt és itt látható termelő eszközei: kőbalták, vésők, edények beszélnek erről." Ezután Kabay Lajos, a járási tanács titkára és Rákosi Ferenc községi tanácselnök mondtak beszédet. A múzeum működése megkezdődött. Eleinte vasárnap délelőtt volt látogatási idő, később iskolák, csoportok, sőt magános érdeklődők részére hétközben is. A hiányokat a tárlat részletes, főleg helytörténeti vonatkozású ismertetésével igyekeztünk pótolni. Ezt a módszert a látogatók többsége szívesebben fogadta, mint a többsoros magyarázó szöveget. A kiállítási anyag nagyobb mérvű gyarapodását Járdányi-Paulovics profeszszor ásatásaiból vártuk. Évekre szóló kutatási tervei voltak és azzal a gondolattal foglalkozott, hogy nyugalomba vonulása után Vasvárra költözik, hogy ásatási terveit könnyebben megvalósíthassa. A következő nyáron, 1952-ben még itt dolgozott, de szívbántalmai mind gyakrabban jelentkeztek. Ezen az ásatáson Kádár Zoltán és Koós Sándor voltak munkatársai. A káptalani templomdomb mellett a Vörösmarty utcában, Dózsáék és Bakóék telkén igen érdekes középkori alakos díszű kályhacsempe-töredéket tártak fel. Mielőtt ezek feldolgozásához kezdett Debrecenben, újabb szívroham érte és december 12-én, 60 éves korában meghalt. Halállával súlyos veszteség érte a tudományos világot, mert nevét idegen nyelven is megjelent régészeti munkái révén Európa-szerte ismerték, de különösen sokat vesztett Vasvár szép eredménnyel megindult régészeti kutatása, mely bizonytalan időre félbemaradt. Az országban egyedülálló leletnek tekinthető kályhacsempetöredéket Kádár Zoltán dolgozta fel és az 1953. évi Művészettörténeti Értesítőben ismertette. 319