Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Németh Antal: A vasvári Járási Múzeum

Járdányi-Paulovics István emlékét Vasvár község tanácsa a dolgozók nevében a patika épület falán, amely épület pincéje alatt a régészeti kutatás megkezdődött, márvány emléktáblán örökítette meg és azt az utcát a kiváló régész nevéről nevezte el. Az elhunyt professzor félbeszakadt kutatómunkájának még nem akadt minden részben folytatója. Egyik tanítványa, Szabó György régész 1955-ben hitelesítő ásatást végzett a volt kolostor udvarán, a római kori vaskohó mellett. Új eredményre nem jutott, mert épület és egyéb akadályok korlátozták a nagyobb mérvű feltárást. Szabó azt szerette volna megállapítani, hogy ez a kohó az Árpádkorban is működött. A Kohászati Történeti Bizottság 1959 őszén Nováki Gyula soproni régészt kérte fel a kohó megvizsgálására. Nováki a kohóból salakmintát vett s azt vegyelemezték. Megállapították, hogy nem vasolvasztás salakja. A kohóban utoljára meszet égettek. A vizsgálattal majdnem egyidejűleg a vitás kohótól nem messze a Marx Károly utcában építkezési talajmunkánál jelentős mennyiségű cipószerű vaskohósalak került elő. Ezekből és a Nováki Gyula által itt kiásott salakokról a Kohászati Történeti Bizottság szakértői megállapították, hogy középkori vasolvasztás maradványai. Nováki Gyula és Hegedűs Zoltán a Vasi Szemlében közölt ismertetésben leszögezték, hogy ezzel a lelettel a vasvári vasolvasztás ténye bebizonyosodott. A vasvári ősi vaskohászat kutatását betetőzi az az örvendetes eredmény, hogy Nováki Gyula 1962 augusztusában a Kökényes dűlőben 2 darab teljesen ép honfoglaláskori vasolvasztót ásott ki. Egyik kohót elszállították a diósgyőri Kohászati Múzeumba, a másik a vasvári múzeumba került. Az ásatás költségét a Kohászati Történeti Bizottság, a vasvári járási és községi tanács közösen viselték. Hogy a Kohászati Történeti Bizottság ennyi áldozatkészséget tanúsított Vasvár hajdani vaskohászatának kutatására, az a bizottság szeptember végén váratlanul elhunyt elnöke: Schleicher Aladár aranydiplomás kohómérnök, Kiszely Gyula titkár és Nováki Gyula régész érdeme. További feladat lenne a kohótelep kiterjedésének kutatása. * A múzeum 1960 őszén eredeti helyéről, ahol fejlődési lehetősége nem volt, a járási kultúrotthonnal és járási könyvtárral együtt átköltözött az ősi domonkos rendházba. Itt először egy frissen tatarozott, betonpadlós helyiséget kapott, melyben a nedvesség miatt nem maradhatott. Akkor az emeleti részen megürült egy helyiség, oda költözött. Legalább három teremre való anyagot egy terembe kellett összezsúfolni és részben a folyosón elhelyezni. Úgy a járási, mint a községi tanács legjobb akarattal szeretne a múzeum nehéz helyzetén segíteni. Újabb építkezésre van szükség, hogy a múzeum is kellő számú helyiséghez jusson. 320