Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

S. Pável Judit: A szombathelyi Savaria Múzeum története

A régészeti tudományos munka A Vasmegyei Régészeti Egylet második célkitűzése a régészettudományos munka, amellyel „feldolgozza a művelődéstörténetnek azokat a mozzanatait, amelyek a régészeti kutatások, vagy leletek nyomán kínálkoznak".

46 Ezt a feladatot az 1873. évtől kezdődően nyomtatásban megjelenő Évi Jelentésen keresztül valósítja meg. XXIV évfolyam 41 régészettudományi cikket közöl. Az Évi Jelentést a tagdíj fejében kapják a tagok, s mivel ez csekély anyagi alapot jelent, felmerül Lippben az egyleti eszme tágabb körben való terjesztésének szüksége. Nem elégítik ki a Jelentések tudományos körökben elért sikere, az 1879. évben megjelent bécsi újság méltató cikke, az egyre-másra érkező lelkeshangú levelek, — talán csak valamelyest az újabb tagtársak jelentkezése. Bámulatos előrelátással érik meg benne néhány évi munka után a tudományos ismeretterjesztési forma gondolata. 1885-ben ezt írja: „elhatároztam, hogy főgondom lesz a népszerű és könnyen megérthető tárgyalás, ennélfogva minden merész teóriától, célra nem vezető szőrszálhasogatástól őrizkedni fogok. Elvégre is a tudomány népszerűsítése egyértelmű a felvilágosodottság terjesztésével".

47 S az eredmény? Olvassuk Lipp Vilmos beszámolójából (1877): „a múzeum nyilvános működésének hatására a köznép kezdi levetni a talált ősi tárgyakkal szemben táplált babonás hiedelmét, s az eddig „mennyköveknek" hitt, féltékenyen elrejtegetett, őrzött tárgyakat igen nagy számban ajándékozza a régiségtárnak.

48 Tudományos munkája, talán éppen mert sok szempontból úttörő munka volt, nem volt mentes az intrikától, rosszindulatú kritikától sem. Az Archeológiai Értesítő 1881. évfolyamában ilyen — cseppet sem tudósokhoz illő stílusban és érvekkel támadja egy, a p. t. jelzéssel névtelenség mögé bújó vetélytársa: ,,. . . annyi sok ürességet, lapos állítást elmondani csak kövér embertől telik". A méltatlan támadást a kor legtekintélyesebb tudósainak egyike, Hampel József teszi jóvá az 1888-i Archeológiai Értesítőben, mikor az 53 éves korában elhunyt Lippről így emlékezik meg: „Egy múzeumi társulatnak éveken át éltető lelke volt. Munkái a legkiválóbb hazai szakemberek közé emelték, sőt idegennyelvű feldolgozásaiért az európai szaktársak elismerését is kivívta". Lipp Vilmos érdemeit elvitatni nem lehet, s a tudományos munkát értékelő hálás utókor 1929-ben a városrendezés során utcát nevezett el róla. A Régészeti Egylet belső élete Az Egylet életében világosan kirajzolódik egy nagyívű fellendülés az 1880-as évek elejéig, s azután egy lassú ellanyhulás, megfeneklés. Nézzük meg hát most az Egylet belső életének hullámzását ! 1874-ben a pártoló tagok száma már 532, két év múlva 707. Nemcsak Vas megyéből, hanem Veszprémből, Esztergomból, Győrből, Csornáról, Budapestről, sőt Bécsből, Salzburgból, Szamosújvárról is jelentkeznek lelkes pártolók.

49 A környező megyékben élő tagtársakra támaszkodva tervbe veszi Lipp 1878-ban, az Egylet gyűjtőterületének kiterjesztését egész Felső-Pannóniára.

50 Ugyanekkor a 46 T. j. VREÉJ. 1879. 78-79. 1. 47 Lipp Vilmos: A vasmegyei régiségtár. VREÉJ. 1885. 3. 1. 48 T. j. VREÉJ. 1877. 92. 1. 49 — 1877. 106.1. — Tagok kéziratos névsora. Sav. Múz. I. 59 - 1877. 71.1. 300