Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok
A tátos hét esztendős korában eltávozik hazulról — így hallottam az öreg Ragántól 4 — és nem megy többet vissza. Akkor fölül a próbakerékre. Az akkora mint egy malomkerék. Hogy mi hajtja ? Tudja fészkes. Aztán amelyik tátosgyereket nem tudja forgás közben ledobni, az megmarad annak. Olyan eró's ember fejló'dött belőle, ha a szájába lőttek háború idején, visszaköpte a golyót, mert az akkori golyó sem fogta. A tátos kilencven sárkányt is le tudott gázolni, akkora ereje volt. Amerre megy, úgy fossa a jeget. A tátos tudja, hol van kincs a földben, de neki nem szabad fölásni, hanem csak átveszi kezelésre. Vasváron a Háry Ferkó is annak indult, tátosnak vagy gorboncásnak, de a bábaasszony elárulta és így nem sikerült. A háta sörtéles volt mint a disznóé. A vasváriak csak Szűz Ferkónak hívták, mert paszkoncának született. 5 Háry Ferkót gyerekkorom óta ismertem. Sok esze nem volt Ferkónak, de azért jó hasznát vették, mert ereje az volt, meg szorgalmasan is dolgozott. A keresetét mindig hazavitte az idesanyjának. A feje éktelenül nagy volt és már akkoriban púposán járt. Háry Ferkó évekig Rosenberg vasvári kereskedőnél dolgozott mint napszámos. Jó hasznát vették a raktárban. A szolgálójuk dirigálta. Söpörtette vele az udvart, összeszedette a papirosokat, és bevitte az árnyékszékbe, meg kiküldte a vasúthoz, hogy nem kell-e valakinek csomagot behozni. Amolyan mindenki embere volt, mert annak dolgozott, aki parancsolt neki. Olyan hüccs-ki—hüccs-be fajta volt, amit mondtak, azt tette. Beszélni nem tudott rendesen, mert alig lehetett a szavát érteni. Szegény volt bizony a Ferkó; a község is adott neki szegény segélyt. Aztán csak megélt valahogyan a testvérjénél a Hatház utcában. Azt is mesélték róla, hogy nem volt tátos, hanem váltott gyerek. Talán az égtelen nagy feje miatt találták ki ezt róla. A háború után halt meg, de mikor érdeklődtem felőle, alig tudták egy páran, hogy már a másvilágon táltoskodik. Ott aligha fogja a bábaasszony kikátyulni, hogy disznósörtéles a háta. Oszkóban hallottam még az öreg Pap Jánosnétól a tátosról. Mikor kenyeret sütöttek egy bizonyos háznál, kicserélték a gyereket és tátost tettek a helyébe. Az asszony még gyermekágyat feküdt. Valami tudós azt mondta az asszonynak, szedjen hét mesgyéről fát és fűtsön be vele a kemencébe. Mikor már nagy a tűz, vesse be a tátosgyereket. Úgy is tett az asszony. Akkor hamar elkapták a tátosgyereket és az asszony gyerekét visszacserélték. Az igazit aztán az asszony hamar kirántotta. A tátosgyereknek nagy feje volt, meg foga, majdnem lerágta az asszony mellét mikor szoptatta. 6 A garbonciás diák efajta szintén, az is tud mindenfélét. Arra mifelénk tátos meg gorboncás (garbonciás, garboncás) között nagy különséget nem tesznek. A gorboncás természetéről Fülöp Mari néni, a vasvári ispita egykori lakója oktatott ki. 7 4 1944 körül községi kanász Gersén, Azelőtt uradalmakban szolgált. Apja is kanász volt. 5 Németh Imre vasvári községi bíró (1946-ig) magyarázata szerint paszkonca az, akinek nincs ösztöne. Rosszul fejlett taréjú, későn kukorékoló, tenyészállatnak nem alkalmas kakast nevezik paszkoncának. 6 Adatszolgáltató a tátost meg a váltott gyereket téveszti össze. 7 A vasvári ispitát a múlt században alapította egy győri, oszkói származású kanonok. Két évvel ezelőtt le kellett bontani. Az előtte levő kereszt még áll, ahol gyermekkoromban sokszor láttam a koldusokat imádkozni, énekelni. A háború előtt a szegények inkább házakhoz jártak koldulni, vagy könnyebb munkát is vállaltak. 228
