Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

1848-ban féhej (fél hely, fél jobbágytelek) szerint adták át a birtokokat a gazdáknak. 38 gazda kapott földet, aki azelőtt jobbágy volt. Erős József nagyanyja emlegette, hogy 48 előtt a gulya a Templomálén járt ki a Nagyerdőre legelni. 48 után nem volt gulya; mindenki maga legeltetett. A tagosztály 1864-ben volt. Verset is csináltak róla, mert nagyon sokan voltak, akik nem igazságosan kaptak jó földet. Erős bácsi emlékezett még néhány versszakra: Erős János jaj de jól járt, Hogy az inzsellérrel sétált. Mértek neki hosszú tagot, Mire vethet nagy asztagot. Kőműves János nagy papucsa, Hipeg-hupog afeluba. De még jobban is hupogna, Ha a rétföld annak gyutna. Bognár János nyimmeg-nyammog, Abrahámtulkér tanácsot: Mit tegyen az arán kertbe ? Tegyen bele majorannát, Vegyen rajta piros bundát. A Tóth Józsi csak csörömpöl, Éjjel-nappal csak mindig csépül. Még sincs annyi búzája, Kőccsönbe kér szomszédgyátu. Horvát Ferenc nagy kalaptya, Még a nap se süt alajja. Kimegy a pajtába Rálát a tagjára. Sali János gondolkodott, A Törökhö is átfutott, Hogy nem jutott a targyánbul Gyutott a békarokkábul. A Sali János olyan földet kapott, „amelliken csak békarokka nyől"; olyan laposabb, vizesebb földet. A békarokka elnyomja a másfajta növényeket. A versben említett Erős János a vers elmondójának nagyapja volt. Simaságon nem volt divat a papucs; van olyan falu, hogy a férfiak is papucsban járnak. Erős bácsi nem hallotta, hogy ki csinálta az érdekes verset, amely valahogyan megmaradt az emlékezetben. Nékünk hitelesen mutatja a vers, milyen nagy volt a földéhség a tagosztály idején. A HAGYOMÁNYOS MUNKÁK A gazdálkodási tapasztalatok értéke is megváltozott. A régiek nem sokat törődtek a vetésforgóval : egyik évben használták a földet, a másikban pihentették. Az uradalom és a kulákok már a felszabadulás előtt is bizonyos tervek szerint próbáltak kihozni valamit a földből; hol sikerült nekik, hol nem. A termelőszövetkezet a négyes jorsfordi vetésforgót alkalmazta először, most minden növénynek megvan előre a helye, megfelelően beütemezve. Most a föld olyan lesz, amilyenné csak lehet tenni trágyával, műtrágyával, munkával és a növények megfelelő váltakozásával. A felszabadulás előtt csak József-nap után vetettek, mert azt tartották, hogy ekkor jött meg a tavasz. Most rögtön vetnek, amint megenged az idő. Régen, akarmikorra esett nagypéntek, kimentek a mezőre a munkát elkezdeni. Kukoricavetés csak fagyosszentek (május 12) után lehetett; azt tartották, ha előbb vetik, elfagy. Most április végére (sokszor 15-ig is) elvetik, még sincsen semmi baj. A búzát most már szeptemberben (12-éig) vetik, nem decemberben, mint régen. Ha szép bokros a búza, jobban állja a telet, mint a gyönge csíra. Az idősebbek közül néhányan még emlékeznek arra az időre (1880 körül), amikor még sorúval arattak. Maguk már nem látták a sarlóval való aratást, csak 12* 179