Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

B. Thomas Edit: Az 500 éves szombathelyi lapidárium története

kiszorult a sala térrendből. Végre 1908-ban a szombathelyi múzeum új épületet kapott, ekkor kerül Szily archeológiai gyűjteménye a püspökvárból az új múzeum régiségtárába. Az 1908-as dátum fordulópontot jelent a sala terena, de a régészeti gyűjtemény sorsában is. A terem története és a gyűjtemény élete ekkor két ágra szakad. Több évtized telik el, míg a terem újra eredeti hivatását szolgálhatja. Az új múzeumépületben az apró leletek megfelelő korszerű elhelyezést nyertek. A kőemlékek esztétikailag ugyan igen hatásos környezetben, a múzeum kertjében kaptak helyet, állaguknak azonban ez az időjárás viszontagságainak kitett állapot egy cseppet sem kedvezett. Bármennyire is eredményesnek kínálkozott Colonia Claudia Savaria kutatása, valahogy kellő súllyal sohasem volt képviselve a magyar régészetben. Ezt érezhette Alföldi András is, amikor az Arcahaeologiai Értesítő lapjain az 1920—22 évfolyamban a pannóniai — savariai és scarabantiai — capitoliumokról szóló akkor még nagyrészt hipotetikus cikkét, amelyet azonban a későbbi kutatások tökéletesen igazoltak, a következőkkel fejezi be : „Ennek a néhány sornak egyedül az a célja, hogy megpendítve ezt a fontos és eddig parlagon hevert témát, másokat ösztökéljen behatóbb tanulmányozásra.

55 A következő évtizedek két olyan kiváló kutatónak kötötték le érdeklődését csaknem teljes egészében Savaria kutatására, mint amilyen Paulovics István volt és Géfin Gyula, aki még ma is fáradhatatlanul gazdagítja a város történetét újabb és újabb adatokkal. Szerencsés és gyümölcsöző együttesnek bizonyult a Savaria kutatás szempontjából a régész és a kultúrhistorikus-várostörténész együttműködése. 1939 őszén Paulovics István megbízást nyert az új múzeum alagsorában a savariai lapidarium felállítására. Az ő munkája eredményeként létrejött lapidarium azóta is csaknem az egyetlen, a tudományos és az esztétikai szempontoknak egyaránt megfelelő, a világítási hatásokat kihasználó, forma, tartalom és kronológia szempontjait szem előtt tartó, mindenféleképpen a célnak megfelelő magyarországi rómaikori lapidarium. A Géfin Gyula szerkesztésében megjelenő önálló műveket tartalmazó Acta Savariensia sorozat, mely 1943. évben indult, méltó köntösben és eléggé nem értékelhető frissességgel tette közzé és követte a kutatások eredményeit.

56 A második világháború óta eltelt években a szombathelyi múzeum lapidáriuma sok szép kőemlékkel gyarapodott, így szükségessé vált egy új, a korszerű formáknak megfelelő vezető készítése. A feladatra Buocz Terézia a múzeum fiatal kutatója vállalkozott és eddig négy füzetben tette közzé az értékes történeti dokumentumokat közérthető formában.

57 A sala terrena és az első magyar lapidarium évtizedekre feledésbe merült. 1943-ban Szombathely jubileumi évében a sala terrenában október 30-án ismét kiállítás nyílt meg, mégpedig az Egyházmegyei Múzeum.

58 A háború utáni években a terem mind a legutóbbi évekig kiállítás céljára nem szolgált. 1958-ban a savariai első magyar múzeum és lapidáriumra vonatkozó dokumentum és emlékanyag nyert benne elhelyezést és vált ismét hozzáférhetővé az érdeklődők számára, ma 55 Arch. Ért. i. sz. 14. 1. 56 A sorozatnak eddig 5 könyve jelent meg 57 P. Buocz Terézia: A Szombathelyi Savaria Múzeum kőtára. Savaria Múzeum Közleményei 14, 15, (1961,)17, 20(1962.) 58 Vasvármegye, 1943. okt. 27. és 31-i számaiban. 116