Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei
SZÉL Gy. et al.: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei tapasztalatait összegzi. Budapest faunisztikai értelemben vett „szűkebb környékének" határát a szerző egy 30 kilométeres sugarú körben határozta meg, melynek középpontja a Clark Ádám tér. A MTM tudománytörténeti tárában őrzött, német nyelven írt napló létezéséről mindezidáig nem volt tudomásunk. A napló 19. oldalán a következők olvashatók a magyar futrinkáról: „Wohl im ganzen Gebiet, aber auf der Pester Seite viel seltener. Bevorzugt die sonnigen trockenen Hügel der Ofener Seite, wo er im Frühjahr und Herbst unter grösseren Steinen oft in Anzahl gefangen werden kann. Ich konstatierte das Vorkommen des Käfers auf der Ofener Seite von der Tétényer Heide bis zu den Piliser Bergen und auf der Pester Seite bei Isaszeg und Kerepes (je ein Exemplar)" BODNÁR Bertalan gyűjtötte a Csongrád megyéből ismert egyetlen magyar futrinkát. A Szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található hódmezővásárhelyi példányon időpont nem található, ezért csak feltételezhető, hogy a gyűjtést BODNÁR Bertalan 1892 és 1928 között, aktív tanári időszakában végezte. A pontosabb gyűjtőhely, illetve élőhely behatárolása ma már lehetetlen. Nagy a valószínűsége, hogy a szóban forgó példány homokos alapkőzetű térségből került elő, nem szikes területekről. Ilyen helyek ma a Hódmezővásárhelyhez tartozó Kishomok vidéke vagy Székkutas, ahol sokáig homokbánya üzemelt a város keleti határában. Habár a magyar futrinkának nem ismerjük újabb, Csongrád megyei adatát, a terület viszonylagosan alacsony kutatottsági szintje miatt azonban mégsem tekinthetjük kipusztultnak (GASKÓ 1992). HAJÓSS József (1930) Káposztásmegyer bogárvilágának tárgyalásakor említi a Carabus hungaricus-t, amelyet egy akácosban fogott az érdes futrinka (Carabus scabriusculus) társaságában. A közel 80 éve íródott cikk szerzője Újpest északi részétől Dunaharaszti déli részéig vezeti végig az olvasót a Vác felé vezető vasútvonal és a Duna közötti szakasz homokos talajon kialakult élőhelyein, miközben bemutatja az általa megfigyelt bogárfajokat, főként az ormányosbogarakat. A homokbuckások, nedves rétek, akácosok, szántóföldek a múlt század elején a szerző tapasztalatai szerint gazdag bogárfaunának adtak otthont, bár az emberi behatás mértéke már akkor is jelentős volt. Az azóta eltelt időben a táj természetes élőhely foltjai tovább zsugorodtak, mindemellett a magyar futrinka fennmaradása ebben a régióban valószínű. Ezt a feltevést igazolja, hogy HAJEK Pál, amatőr rovarász viszonylag nagy számban gyűjtötte e fajt Újpest és Káposztásmegyer határán az 1970-es években. (Sajnos, az általa gyűjtött anyaghoz nem mellékelt lelőhelycédulát, így a részben a MTM, részben az Újpesti Lepkemúzeum gyűjteményébe került futrinkák nem tekinthetők bizonyító példányoknak.) Jó gyűjtőhelynek számított ezen kívül még a Bucka utca és a Szilaspatak mellett található bolgárkertészet környéke is, amely területek mára teljesen beépültek, míg a Petőfi Sándor (volt Flotilla) laktanya körüli bokros-akácos-nyáras régió részben fennmaradt (HAJEK Pál szóbeli közlése). Káposztásmegy erről származó bizonyító példányok találhatók a MTM gyűjteményében STREDA Rezsőtől és SZÉKESS Y Vilmostól 1918-ból, illetve 1934-ból. A Budapest északi határában fekvő homokpusztát a nemrégiben megépült 2/A autóút ugyan átszeli, de még így is sok értékes terület maradt érintetlenül, melynek egy részét az „Újpesti homoktövis élőhelye" néven 1974-ben védelem alá helyezték (MERKL 1996). A magyar futrinka fennmaradása itt lehetségesnek tűnik. 56
