Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei
Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) KANABÉ Dezső (1932) Debrecen környékéről említ adatokat a magyar futrinkáról, melyet személyesen ugyan nem gyűjtött, de előfordulására közvetett bizonyítékokkal szolgál. A Debrecenhez tartozó Nagycsere határában lőtt gólyának a begytartalmában kettő, míg egy Szepespusztán lőtt gólyának a begytartalmában tíz Carabus hungaricus példányt talált. Nagycsere Debrecen várostól keletre található, ahol az uralkodó vegetáció ma erdőspuszta, tehát ebben a régióban a magyar futrinka előfordulása ma sem kizárt. A szintén Debrecenhez tartozó, attól kissé délnyugatra fekvő Szepespuszta viszont szikesedő talajú terület, ezért szinte bizonyos, hogy a gólya nem ott szedte föl a szóban forgó példányokat. Debrecen környékének homokos területein egyébként a magyar futrinka előfordulása saját későbbi vizsgálataink alapján is bizonyítást nyert. KASZAB Zoltán az 1934-ben védett nyilvánított Bátorligeti-láp magasabban fekvő részén, egy farönk alatt gyűjtött egy magyar futrinka-példányt 1936 nyarán. Egy évre rá NAROZSNY Zoltán, debreceni koleopterológus is járt a területen, de sem ő, sem pedig a Természettudományi Múzeum munkatársai (KASZAB Zoltán és SZÉKESS Y Vilmos) nem fogtak több példányt az 1948-1949 közötti időszakban, amikor a területet rendszeres kutatásnak vetették alá. A zoológiai kutatások erdeményeit később önálló tanulmányban tették közzé (KASZAB és SZÉKESSY 1953). A későbbiekben, saját vizsgálataink során 1990 és 2006 között mind Bátorligetről, mind a környékéről nagy számban került elő a magyar futrinka, ami jó bizonyítéka a korai lelet hitelességének. NAROZSNY Zoltán (1938) doktori értekezésében összegzi a faj addig ismertté vált lelőhelyeit, amelyek között új adatként Győr, Esztergom, Salgótarján és a Fertő szerepel. NAROZSNY azt írja, hogy Magyarországon kívül csak Ausztria, Morva- és Csehország szomszédos részeiben fordul elő. Feltehető, hogy régebben ez a faj nyugat felé messzebb volt elterjedve, mint manapság." A győri, vagy inkább Győr környéki adat hitelessége nem vitatható, erre kellő bizonyítékot szolgáltattak a későbbi eredmények, például a SZINETÁR Csaba által 2006-ban gyűjtött 16 példány, vagy a Gönyű térségéből 1989-ből és 2006-ból származó adatok. A SZINETÁR Csaba által gyűjtött győrszentiváni példányok egy része Szombathelyen található a Savaria Múzeum gyűjteményében. Megemlíthetjük ezenkívül BOKOR Elemér gyűjtési időpont nélküli, Győrből származó példányát, mely az MTM gyűjteményében található. Esztergomi lelőhelyű példányunk csak BOKOR Elemértől van, viszont számos példányt gyűjtöttek az utóbbi években Komárom-Esztergom megye területén Ács, Csép, Komárom és Mocsa környékén, melyek megerősítik az esztergomi adat hitelességét. A salgótarjáni előfordulást csak egyetlen, NOSZKY Jenő által 1928-ban gyűjtött példány igazolja, mely a MTM gyűjteményében található. Az adat hitelességét alátámasztja, hogy nemrég Salgótarján közelében, Sóshartyán környékén, Festucetum vaginatae társulásból előkerült az érdes futrinka {Carabus scabriusculus), a magyar futrinka jellemző kísérőfaja. A fertői adat azonos lehet azzal, melyet FRIVALDSZKY János (1874) Mosón megyéből említett és feltehetőleg a MTM gyűjteményében található, régi gyűjtésből származó példányon alapul, melyről azonban sajnos nem állapítható meg, hogy jelenlegi határainkon belül gyűjtötték-e. A Fertő melleti homokos területeket legalábbis részben ma is alkalmas élőhelyek a magyar futrinka számára, előfordulása ebben a régióban tehát nem zárható ki. 57
