Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al.: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei sérlet azután a következő év tavaszán a terrárium túlmelegedése miatt sajnos meghiúsult. (JUHÁSZ Csaba feljegyzése, Újpesti Lepkemúzeum). Hasonló vizsgálatokról nincs tudomásunk, a magyar futrinkáról - a rokon fajoktól eltérően - az irodalomban is alig állnak rendelkezésre ilyen jelegű tapasztalatok (HURKA 1973). Míg a Carabus-fajok zöme a nappalt farönkök, kövek alatt tölti, a sztyeplakó magyar futrinka a talaj felső 5-15 cm-es rétegébe ássa be magát; feltehetőleg a túlzott nyári meleg ellen is így védekezik. Örkényben viszont éveken át megfigyelhető volt, hogy a magyar futrinkák imágói nappal betontömbök és más mesterséges tereptárgyak alatt tartózkodtak. A Nyírségben rendszeresen találtunk imágókat fakéreg és a farönkök alatt, míg máshol tehénlepény, illetve eldobott konzervdobozok, autógumik alá is behúzódnak. Igen jellemző, hogy a napközbeni tartózkodási helyükön gyakran találhatók bűzbogarak (Blaps-fajok) társaságában. A kövek alatt megbújó magyar futrinka nemcsak nagyságában és megjelenésében emlékeztet a gyászbogarakra, hanem viselkedésében is. A megriasztott és hirtelen fényre kerülő bogár ugyanis először nem menekül, hanem végtagjait kiegyenesítve és megmerevítve, testét a földtől eltávolítva, kissé természetellenes tartásban mozdulatlanná válik. Ha a példányt ilyenkor megfogják, az többnyire a Carabus-gémxsz más fajainál tapasztalható módon védekezik, vagyis kellemetlen illatú savas váladékot lövell potrohvégéből a támadó irányába. Az így felingerelt és azután elengedett példányok azután már gyors futásban keresnek menedéket. A MAGYAR FUTRINKA VIZSGÁLATA 1800 ÉS 1949 KÖZÖTT Az alábbiakban a régi gyűjtők a magyar futrinkára vonatkozó adatait, eredményit és megfigyeléseit foglaljuk össze és állítjuk időrendi sorrendbe, majd megvitatjuk és összehasonlítjuk mai ismereteinkkel. Megkíséreljük eldönteni, hogy a sokszor drasztikus mértékben átalakult környezetben fennmaradhatott-e a magyar furinka, vagy jelenlegi előfordulása teljesen kizárt az adott élőhelyen. A magyar futrinka első hazai példányait szinte bizonyosan KOY Tóbiás (1757-1829), bécsi és budai hivatalnok, amatőr entomológus gyűjtötte. Rovargyűjteményéről saját költségén jegyzéket adott ki (KOY 1800), melyet elküldött entomológus barátainak, hogy csere útján olyan fajokhoz jusson, melyek Pest-Buda környékén nem találhatók meg. A jegyzék 11. oldalán található „Carabus hungaricus" fajnév normál betűtípusa jelzi, hogy KOY szűkebb tartózkodási helyéről származó, saját gyűjtésű példányairól van szó, ellentétben a dőlt betűvel szedett, nem magyarországi fajok duplum-példányaival, melyekhez a gyűjtő külföldi csere útján jutott. Mivel KOY leginkább a budai hegyeket kereste föl gyűjtés céljából, de Pest-Buda akkori határait nem lépte át, a jegyzékben szereplő példányok lelőhelye is feltehetőleg a Budai-hegység. A magyar futrinka neve ezután DAHL György, bécsi rovarkereskedő katalógusának (1823) harmadik oldalán bukkan fel. Lelőhelyeket a felsorolás nem tartalmaz, pusztán a példányszámokat tüntették fel benne. Nem kizárt, hogy a katalógusban szereplő egyetlen példány KOY Tóbiástól származik, hiszen KOY és DAHL baráti viszonyban álltak. A Magyar Természettudományi Múzeum (a továbbiakban MTM) történetében DAHL személye igen jelentős, hiszen a bogárgyűjtemény törzsanyagát 1846-ig az 1824-ben megvásárolt DAHL-féle 52