Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei
Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) gyűjtemény képezte, amely kereken 3000 európai, legnagyobbrészt ausztriai és magyarországi fajból és hozzávetőlegesen 6000 példányból állt. A vitathatatlanul nagy történeti értékű KOY- és DAHL-féle bogarakat az 1838-ban bekövetkezett nagy árvíz sajnos erősen megrongálta, a példányok mára gyakorlatilag megsemmisültek (KASZAB 1949). „Hungária" lelőhelyű példányt szerepeltetett FRIVALDSZKY Imre 1934-ben megjelent katalógusának 1. oldalán, amelyben saját, akkori gyűjteményének fajait sorolja fel. Ez a lelőhely is nagy valószínűséggel a mai értelemben vett hazai területről származik. A hazai irodalomban a Carabus hungaricus egyik első, nyilvánvalóan mai határainkon belüli említése FRIVALDSZKY Imre 1865-ben megjelent akadémiai pályadíjat nyert munkájában olvasható, aki szerint ,fizen faj hazánknak csaknem kizárólagos sajátja, amennyiben az a Lajtán túl csak a Bécsi-medenczéig terjed. Honi pusztáink homokos talaján valamint a budai-hegységben is gyakori; a homoktalaju rónaságon nappal többnyire homokba készített lyukaiban tartózkodik, nem ritkán a Büzgék (Blaps) társaságában nagyobb üregekbe rejtődzik; estve s éjjel prédája után lát. A budai-hegységben a gyér növényzetben fekvő mészkövek alatt lappang. A neves entomológus még egy korábbi, de kevéssé ismert munkájában is megemlékezik a magyar futrinkáról, mint a „Rákos sivatag homokbuckáinak lakójáról" (FRIVALDSZKY I. 1859). Az eltelt közel 150 év alatt a magyar futrinka a Budai-hegységben sajnos erősen megritkult, vagy helyenként el is tűnt, az utóbbi időben például sem a Tétényi-fennsíkról, sem a Hármashatár-hegyről nem tudtuk kimutatni. A budaörsi Odvas-hegyről 1988-ban egy éven át tartó intenzív talaj csapdázással, melynek során áprilistól októberig összesen 108 talajcsapdát telepftettünk, mindössze 13 példányt sikerült gyűjteni (SZÉL és ÁDÁM 1991). A FRIVALDSZKY Imre által említett „lyukak" készítését saját megfigyeléseink nem erősítik meg. A homokos talajra került példányok ugyan kedvezőtlen körülmények között igen gyorsan képesek beásni magukat, de olyan járatok készítését, amely az Örkényben vele együtt élő almásfutrinkára (Acinopus ammophilus) igen jellemző, sohasem észleltük. KEMPELEN Radó (1868) Tenk-puszta (ma Tenk, Heves megye) környékéről említi a magyar futrinka előfordulását, ami nagyon is elképzelhető, mivel Heves megye déli részén valamikor nagy kiterjedésű füves puszták voltak, melyek ma a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet részét képezik. Ezen a helyen azóta nem észlelték a fajt, és a későbbi munkák szerzői is (FRIVALDSZKY J. 1874, KUTHY 1897, CSÍKI 1905-1908) erre az adatra hivatkoznak. HORVATOVICH Sándor (2002) az Átány és Pély közötti térségben több szikes élőhelyen is végzett talaj csapdás vizsgálatokat, melynek során nem került elő a magyar futrinka. Szintén nem került elő 2003-ban a BATÁRY Péter és munkatársai által végzett talaj csapdás vizsgálatok során Heves megyéből, Atány, Kömlő, Pély, Poroszló és Tarnaszentmiklós térségéből a szolonyecen kialakult száraz füves pusztákon és nedves szikeseken. E negatív eredmények természetesen önmagukban nem zárják ki a magyar futrinka Heves megyei előfordulását, de megerősítik eddigi tapasztalatunkat, mely szerint e faj nem fordul elő szikes területeken. Az is igaz viszont, hogy a hajdani kiterjedt hevesi homokpuszták mára eltűntek vagy erősen degradálódtak, mivel mezőgazdasági müvelésbe vonták őket. 53
