Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei ten kialakult Cotino-Quercetum pubescentis coronilletosum coronatae társulásból mindössze egyetlen magyar futrinka került elő. A jellegzetes kísérőfajok a bőrfutrinka {Carabus coriaceus), selymes futrinka {Carabus convexus) és kék pincefutó {Laemostenus terricold) voltak, de a társulásban ezeken kívül még különféle erdőlakó fajok is képviselve voltak, mint a ligeti futrinka {Carabus nemoralis), aranypetytyes futrinka {Carabus hortensis), ragyás futrinka {Carabus cancellatus), rezes futrinka {Carabus ullrichií) valamint a karcsú szélesfutó {Abax parallelus) és kerek szélesfutó {Abax ovális). Ez utóbbiak semmiképp sem tekinthetők a magyar futrinka kísérőfajainak, a szokatlan jelenség sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a mozaikos területen a sziklagyep és a karsztbokorerdő határán megjelent a magyar futrinka. Egy korábbi munkájában LOKSA Imre a pátyi Fekete-hegyeken kívül a Budakeszihez tartozó Hársbokor-hegyről és a Budaörsi-hegyekről közöl magyar futrinka előfordulási adatot (LOKSA 1958). GÓCZÁN László ugyanezeket az adatokat sorolja fel 1959-ben. Ez utóbbi adatok a magyar futrinka száraz gyepekben és nem a karsztbokorerdőkben való előfordulására vonatkoznak. SiROKl Zoltán (1964) Debrecen környékéről, a Bánki-erdőből közöl előfordulási adatot. Saját vizsgálataink során a Bánki-erdő környékén 2005-ben szintén megtaláltuk a magyar futrinkát, de nem erdőben, hanem homoki gyepben. A nyíregyházi példányról SIROKI sem dátumot, sem pontosabb lelőhelyet nem közöl, ami sajnálatos, mivel Nyíregyháza környékén jelenleg nem ismerjük a faj előfordulását. LOVAS Márton és ÖTVÖS János összesen három közleményükben említi a magyar futrinka előfordulását. A lelőhelyadatok a következők: Debrecen: Haláp, tölgyes, (ÖTVÖS és LOVAS 1984); Debrecen: Józsa, Alsójózsa (= Hajdúszentgyörgy), tölgyes, (LOVAS és ÖTVÖS 1985); Téglás, 1979.IV, V., fenyves, (tes) (ÖTVÖS és LOVAS 1981). KÖDÖBÖCZ Viktor a debreceni Déri Múzeum futóbogarainak revíziója során kimutatta, hogy az említett magyar futrinka adatok téves határozás eredményeiként kerültek az idézett munkákba, a közölt adatok valójában a selymes futrinka {Carabus convexus) példányaira vonatkoznak. A Debrecentől délkeletre fekvő Létavértes, Mikepércs, Monostorpályi, Újléta és Vámospércs környékén 2001 és 2006 között talajcsapdázással homokos élőhelyekről számos magyar futrinkapéldány került elő. A Szegedi József Attila Tudományegyetem (a továbbiakban JATE) Állattani Tanszékének ökológiai munkacsoportja 1976 és 1979 között komplex ökológiai kutatásokat végzett a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó bugaci puszta kisbugaci részén, egy 2,4 hektár kiterjedésű, a vizsgálatokat megelőzően sem intenzíven legeltetett gyepen, Festucetum vaginatae növénytársulásban. A vizsgálatokat kisebb részben a degradált legelőre {Potentillo-Festucetum pseudovinae euphorbietosum seguerianae) is kiterjesztették. Az általános anyag- és energiaforgalmi kérdések tisztázásán túlmenően a természetvédelmi problémák megoldásával is foglalkoztak, így vizsgálták többek között a homokpuszták természetes állapotának fenntarthatóságát (GALLÉ et al. 1985, MÓCZÁR et al. 1980). Talajcsapdás és más talajmintavételi módszerek segítségével Bugac térségében több mint 200 Carabus hungaricus példányt gyűjtöttek, melyek zöme a JATE Állattani Tanszékére került. Az elvégzett vizsgálatok szerint a magyar futrinka a Kiskunságban a borókás fehérnyárasokal tarkított homokbuckásokhoz {Junipero-Populetum) kötődik, ahol leginkább a buckaközök faja. Bugac térségében több gyeptársulásból és telepített szürke nyárasból {Populetum 60