Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) tileg szünetel.) 2000, 2002 és 2004 folyamán SOLTÉSZ Zoltán, VENCZEL Péter és SZALMA Szabolcs jelenlegi és volt egyetemi hallgatók gyűjtötték és dolgozták fel a bogarakat tudományos diákköri dolgozat, illetve diplomamunka keretében. Tevékenységük során a három évben az általuk telepített évenként változó számú etilénglikolos talaj csapdából összesen 42 magyar mtrinka került elő öt különböző helyszínről, illetve növénytársulásból, melyek a következők: „Déli plató" = évelő homokpusztagyep {Festucetum vaginatae), „Galagonyás" = homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicolae), „Padka" = pusztafuves lejtősztyeprét (CleistogenoFestucetum rupicolae), „Öreg-hegy", „Kopasz-hegy" = sziklafüves lejtősztyep (Chrysopogono-Caricetum humilis), ültetett feketefenyves {Pinetum nigrae cultum). A magyar futrinka 2005 és 2006 folyamán is előkerült (SOLTÉSZ Zoltán szóbeli közlése), így a Fóti-Somlyó stabil élőhelynek tekinthető. A Bakonyban a magyar futrinka általunk ismert első példányait az 1950-es években, Berhida és a Veszprémhez tartozó Kádárta környékén gyűjtötte LENCI Rudolf, illetve Hajmáskéren NATTÁN Miklós, amatőr entomológus. Példányaik ma a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában találhatók. A berhidai adat szerepel TÓTH László 1973-ban publikált összefoglaló munkájában. A későbbi előfordulási adatok az 1996 és 2002 közötti időszakból származnak, amikor a Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc) szervezésével intenzív talajcsapdás vizsgálatokat végeztünk a Keleti-Bakony dolomitgyepjeiben a következő helyeken: Kirányszentistván (Ugri-hegy), Liter (Mogyorós-hegy), Sóly (Rácz úti dűlő), Vilonya (Külső-hegy) egy gázturbinás erőmű telepítése miatt megrendelt környezeti hatástanulmány elkészítéséhez. A több éves monitoring eredményeképpen kijelenthető, hogy a vizsgált élőhelyeken - az Ugri-hegytől eltekintve - stabil, de nem nagy számú állományok élnek. A Keleti-Bakonyból származó magyar futrinka példányok, melyek zömét KUTASI Csaba gyűjtötte, a Bakonyi Természettudományi Múzeumban találhatók. A lelőhelyek, illetve a gyűjtési körülmények ismertetése a következő munkákban szerepel: KUTASI 1998, KUTASI et al. 2005, KUTASI és SZÉL 2006, KUTASI és SZÉL in press. A bakonyi példányok rajzásdinamikája az alábbi közleményben látható: KUTASI és SZÉL (2006). 2006 őszén BÉRCES Sándor, KUTASI Csaba és SÁGHY Zsolt sikeres gyűjtéseket hajtott végre a Carabus hungaricus korábban megismert bakonyi lelőhelyein (Liter, Sóly, Vilonya), míg a várpalotai Baglyas-hegyről igyekezeteik ellenére sem sikerült kimutatni a magyar futrinka jelenlétét. LOKSA Imre 1954-ben kezdett hozzá Magyarország és Délkelet-KözépEurópa karsztbokorerdeinek rendszeres kutatásához. A talaj lakó ízeltlábú fauna feltárására etilén-glikolos csapdákat telepített a következő helyeken: Mecsek és Villányi-hegység (1), Keszthelyi-hegység (2), Balaton-felvidék és Bakony (3), Vértes (4), Budai-hegység (5), Gerecse (6), Pilis (7), Visegrádi-hegység és Börzsöny (8), Somló (9), Bükk (10) és Tornai-karszt (11). A talajcsapdázás eredményeinek egy része 1966-ban egy német nyelven megírt monumentális kötetben (LOKSA 1966) látott napvilágot, míg az ízeltlábúak egy másik, igen tekintélyes része feldogozatlanul maradt. Ez utóbbi, alkoholban őrzött anyag zöme ma az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékén, kisebb része a MTM Állattárában található. LOKSA Imre könyvében (1966) mindössze egyetlen helyről, a Pátyhoz tartozó Fekete-hegyekről említi a magyar futrinka előkerülését. A dolomit alapkőze59