Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al.: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei GYŐRFI János (1947) Sopron környékének futóbogarait tárgyaló munkájában a következőket olvashatjuk a magyar futrinkáról: ^élőhelye főleg Magyarország. Hazánkon kívül csak a szomszédos osztrák hegyekben fordul elő. Soproni lelőhelye ismeretes. A Muck körül gyűjtöttem 1930 szeptemberében." Sopronból származó adat már FRIVALDSZKY János 1874-es munkájában is megjelenik, de nem tudhatjuk biztosan, hogy a lelőhely a jelenlegi határainkon belül található-e. GYŐRFI János közlésének hitelességét kétségtelenül rontja, hogy 1947-ben megjelent munkájában számos téves Carabus-adat szerepel (VÍG 2000). Muck, a jelenlegi osztrák-magyar határ közelében, Soprontól déli irányban elterülő, 522 méter magas, ellaposodó tetejű hegy. A metamorf alapkőzetű kiemelkedés lábánál lösz is található, illetve jellemző az alpi savanyú kavicstakaró. Jelenleg az erdészeti tevékenységnek köszönhetően fenyvessel borított, míg korábban füves puszták is előfordultak rajta. A térség az ötvenes években a műszaki zár mögé kerülve teljes háborítatlanságot élvezett, ami viszont kedvező lehetett a magyar futrinka esetleges fennmaradása szempontjából. A bizonyító példány hiánya természetesen nem cáfolja egyértelműen a korábbi mucki előfordulást, de a térség jelen természeti viszonyai alapján semmiképp sem tekinthető a magyar futrinka élőhelyének. ÚJABB KUTATÁSOK Ebben a részben az 1950-től napjainkig tartó olyan vizsgálatokat tekintjük át, melyek a magyar futrinka jellemző élőhelyén folytak és amelynek során nemcsak az ismert lelőhelyek száma gyarapodott, hanem újabb tapasztalatokra tehettünk szert a magyar futrinka élőhelyválasztása, az életmódja valamint a vele együtt előforduló fajok szempontjából. Ebben az esetben is a kronológiai csoportosítást választottuk, de az előző fejezettől eltérően az egyes részeket többnyire nem egy-egy személy nevével fémjeleztük, hanem a kutatott helyszínnel, hiszen egy adott térségben az idők folyamán általában nem egyetlen személy vagy csoport kutatott. A Fóti-Somlyó egyedülálló geológiai, botanikai és rovartani értékei miatt már 1953-ban védetté vált, 1975-től már országos jelentőségű területként jegyezték, ma pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága működési területéhez tartozik, és fokozottan védett. Elsősorban gazdag lepkefaunájának köszönhetően már régóta közkedvelt gyűjtőhelye a rovarászoknak. A Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött legkorábbi innen származó magyar futrinka példányt JABLONKAY József, illetve KASZAB Zoltán gyűjtötte 1951-ben, illetve 1952-ben. Később, 1971-ben, majd 2000 és 2002 között JUHÁSZ Csaba és HAJEK Pál, amatőr rovarászok a hegy lábánál, a Fóthoz tartozó Csornád vasútállomás közelében, akácosban, egy gázvezetéknek ásott homokgödörben gyűjtöttek példányokat (MERKL Ottó szóbeli közlése). A Fóti-Somlyón 1996-ban hosszútávú monitoringvizsgálatok kezdődtek RONKAYNÉ TÓTH Mária (ELTE, TTK, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék) vezetésével. A program részét képezi többek között a talajfelszínen élő bogarak (és egyéb ízeltlábúak) faj listájának elkészítése. A felmérések - a terület mozaikosságának megfelelően - nyolc növénytársulásban zajlanak. A talajfelszíni bogárfaunát talajcsapdás mintavételezéssel kétévenként vizsgálják, a felvételezések többnyire áprilistól novemberig tartanak. (Jelenleg a talaj csapdázás átmene58