Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)
Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei
SZÉL Gy. et al: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei FRIVALDSZKY János (1874) a faj lelőhelyeként Pozsony, Sopron, Mosón, Pest (Rákos, Budai-hegyek), Heves (Tenk-puszta) és Temes megyéket adja meg. A felsorolt megyék közül csak Pest és Heves tekinthető mai értelemben vett hazai lelőhelyadatnak, hiszen az egykori Sopron és Mosón megyék túlnyúltak a mai határokon. 1879-ben a Budapestről szóló monografikus kötetben a szerző a következőket írja: it A budai hegységben némely években gyakori, a pesti homokos talajon ritkább." SPEISER Ferenc (1893) Kalocsáról (Érseki-kert, Vajas) említi a magyar futrinka néhány példányát, megjegyzéseket nem fíiz az észleléshez. Az említett Érseki kert, illetve a Vajas nevű vízfolyás környéke mai beépített állapotában biztosan nem megfelelő élőhely a faj számára. A MTM gyűjteményében található egy Kalocsáról származó időpont nélküli SPEISER által gyűjtött magyar futrinka, a fenti közlés feltehetőleg ezen a példányon alapul. Kalocsáról tudomásunk szerint azóta nem került elő ez a faj. KUTHY Dezső (1897) faunamunkájában (A Magyar Birodalom Állatvilága) új lelőhelyként Isaszeget, Dabast és Puszta Poót találjuk. Isaszegről és Dabasról gyűjteményi példányt (vagy újabb megfigyelési adatot) jelenleg nem ismerünk, de e lelőhely mind CSÍKI Ernő, mind DIENER Hugó kézírásos jegyzetében is (DIENER é. n.) megtalálható. Érdekes, hogy az adat még nem szerepel KUTHY Dezső 1883-ban, az „isaszeghi Korona-erdő" bogárfaunájáról írott közleményében. A mai Gödöllői Tájvédelmi Körzet egyébként része az egykori Korona-erdőnek, ugyanis a terület valaha királyi birtok volt, erre hajtották az Alföldről a marhákat Budapest felé. A gyepeket azóta szinte mindenütt fenyvesítették, illetve akácosították, a természetes homokpusztai vegetáció így csak kisebb foltokban maradt fent. Puszta Poó, mai nevén Kétpó, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található. A környékre a löszgyepek jellemzők, melyek zömét azonban mára már felszántottak, ezért a Carabus hungaricus előkerülése itt nagyon valószínűtlen. Ezt igazolják TALLÓSI Béla vizsgálatai, aki 2006 folyamán eredménytelenül próbálkozott a térségben a magyar futrinka kimutatásával (TALLÓSI Béla szóbeli közlése). CSÍKI Ernő (1905-1908) a már ismert lelőhelyeken kívül Újpestről és ÓSzőnyről (ma Komárom) tesz említést, valamint megjegyzi, hogy a magyar futrinka főleg a budai hegyekben található, ősszel. Újpesti lelőhelyű példányból mindössze egy található a MTM gyűjteményében, melyet GABRIELLI György gyűjtött az 1800as évek végén vagy az 1900-as évek elején. Az „Ó-Szőny" helymegjelölés, mely régebben Komárom Magyarországra eső részét jelölte, sokféle lelőhelyet és élőhelyet takarhat, akár Komárom közelebbi-távolabbi környékét is, ahonnan az utóbbi évekből is vannak bizonyító példányaink. Érdekes, hogy CSÍKI, és a régi szerzők zöme többnyire a Budai-hegységet tartotta a magyar futrinka legbiztosabb lelőhelyének, pedig ez a faj ma szemmel láthatóan lényegesen nagyobb egyedszámban található a Duna-Tisza köze, vagy a Nyírség homokpusztáin, mint a hegy- és dombvidéken. Bizonyos, hogy a Budai-hegységben a magyar futrinka az utóbbi időben erősen megritkult, feltehetőleg főként az emberi behatás következtében, ugyanakkor nem kizárt, hogy az elmúlt 100-150 év során egyidejűleg gyakoribbá vált az alföldi homokpusztákon, hiszen a klíma lassú felmelegedése és szárazodása kedvez a melegkedvelő elemek előretörésének. Az, hogy az utóbbi években igen sok példány került elő az Alföldről, részben 54
