Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

SZÉL Gy. et al.: A magyar futrinka (Carabus hungaricus) hazai elterjedése és élőhelyei megemlíthető a budaörsi Odvas-hegyen való előfordulás is, ahol részben a nyílt dolomitsziklagyepben, részben a zárt északi gyepekben fordult elő (SZÉL és ÁDÁM 1991). A dolomit alapkőzeten kívül megtalálható mészkövön is a Fóti-Somlyón, Biatorbágyon, illetve a Tétényi-fennsíkon. Valószínű, hogy a magyar futrinka számára nem az alapkőzet kémiai összetétele a fontos, hanem annak tömörsége és más fizikai paraméterei, illetve főképp a rajta létrejövő növényzeti típusok. (Az édesvízi mészkő sok tekintetben hasonlóan viselkedik a dolomithoz.) A MAGYAR FUTRINKA JELLEMZŐ KÍSÉRŐFAJAI Korábban úgy tartották, hogy a magyar futrinka élőhelyén más nagytestű mtrinka (Carabus-faj) többnyire nem fordul elő. Terepi tapasztalataink ezzel szemben azt mutatták, hogy néhány helyen, ha kis egyedszámban is, de más Carabus-fajok is megtalálhatók a magyar futrinka társaságában. Ilyen faj a szintén sztyeplakó érdes futrinka (Carabus scabriusculus), melyet többek között a Tétényi-fennsíkon mészkősziklagyepben, illetve a pócsmegyeri homokpusztán meszes homokon észleltünk. Amíg a Tétényi-fennsíkon 1971-ben 10 talaj csapdából 85 magyar futrinka került elő, az érdes futrinkából 19 (RETEZÁR Imre szóbeli közlése). Pócsmegyeren ezzel szemben 2005 folyamán közel 1500 magyar futrinka példányra esett két érdes futrinka. Az itt lerakott csapdák száma 270 volt. A Nyírségben savanyú homokon 2001 és 2005 között szintén több alkalommal észleltük a két faj együttes előfordulását. A Carabus scabriusculus azonban minden esetben jóval ritkábbnak mutatkozott az azonos élőhelyen található magyar futrinkánál. Jellemző további kísérőfaj a selymes futrinka (Carabus convexus). A budaörsi Odvas-hegyen dolomitgyepben 1988-ban egy év alatt 13 magyar futrinka és 14 selymes mtrinka került a csapdákba. A KeletiBakonyban ugyan ez utóbbi állandó kísérőfajnak bizonyult, de dominanciaértéke viszonylag alacsony volt, nem érte el az öt százalékot sem (KUTASI és SZÉL in press). A Kiskunsági Nemzeti Park területén 2001 és 2005 között a meszes talajú homokpusztán végzett szárazgyep-monitoring során is jellemző volt e két faj együttes előfordulása. (Érdekes, hogy Pócsmegyeren egyáltalán nem észleltük a selymes futrinkát). További kísérőfaj a bőrfutrinka (Carabus coriaceus), mely a sziklagyepekben olykor gyakoribb a magyar futrinkánál, mint azt az Odvas-hegyen tapasztaltuk 1988-ban, amikor 13 magyar mtrinka példányra 37 bőrfutrinka esett. A fátlan homokpusztákra a bőrfutrinka inkább csak véletlenszerűen, nagy mozgékonyságánál fogva jut el, itteni előfordulása tehát semmiképp sem tekinthető tipikusnak. A már említett három Carabus-fajon kívül talán a legállandóbb kísérőfajnak a zömök futrinka (Zabrus spinipes) számít. Pócsmegyeren, meszes homokon e futóbogár közel azonos dominanciával voltjelen mint a magyar futrinka, míg az Odvashegyen relatív gyakorisága 1988-ban elérte a 42 százalékot, ami közel tízszerese a magyar futrinkáénak. Érdekes módon a Keleti-Bakonyban Vilonyán és Literen lejtősztyepben, szintén dolomit alapkőzeten, 1997 és 2001 között éppen fordítva alakultak a dominancia-viszonyok, vagyis ezen a helyen a zömök mtrinka bizonyult jóval ritkábbnak (KUTASI és SZÉL 2006). Hasonló arányokat tapasztaltunk a Nyírségben savanyú homokon. A zömök futrinkához hasonló megjelenésű a meglehetősen ritka aknásfutrinka (Acinopus ammophilus), mely 2004-ben, a meleg és aszályos idősza50