Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

DANKOVICS R.: A rákosi vipera (Vipera ursinii rahosiensis) a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban kát (Vulpes vulpes), ami szintén gyakori, s a vaddisznóval ellentétben a területeket nem lehet megvédeni tőle elektromos kerítéssel. Itt az egyetlen lehetséges védekezés az állomány szabályozása. Viszonylagos ritkasága miatt a borz (Mêles meles) és a többi menyétféle (Mustelidae) — a keleti sünnel (Erinaceus concolor) együtt - a Hanságban kisebb jelentőségű ragadozó. A fiatal egyedeket a ^rézsikló (Coronella austriaca) is fogyaszthatja, de e siklót a védett területeken ez ideig nem tudtuk kimutatni. Gépi kaszálás, túllegeltetés, égetés — A viperák élőhelyein végzett alacsony vágás-magasságú kaszálás, hasonlóan a túllegeltetéshez és az égetéshez (PÉÇHY 1996; ÚJVÁRI et al. 1998; KORSÓS & PÉCHY 2000) fedetlenül hagyja a területet, korlátozva ezzel a biztonságos helyváltoztatás, valamint testhőmérséklet-szabályozás lehetőségét, továbbá csökkenti a táplálékállatok mennyiségét. A gépi kaszálás veszélyezteti a felszínen tartózkodó és a gyakran csak a fűcsomók védelmébe menekülő egyedeket, egyrészt a kaszálás, másrészt a kaszálógép és a kiszolgáló jármüvek taposása által. További veszélyt jelentenek a kaszálások helyszínén megjelenő gólyák, sirályok és varjúfélék, melyek a megriadt és takarás nélkül maradt állatokat nagy hatékonysággal fogják össze. Telelőhelyek hiánya — Az alfaj veszélyeztetettségének alapvető forrása élőhelyeinek csökkenése. A folyamat a Hanság lecsapolásával kezdődött, amelyet az erdészeti és szántóföldi növénytermesztés térhódítása követett. Azok a területek, amelyek kiterjedésükben és vízgazdálkodásukban is megfeleltek a mezőgazdaság számára, egyben a viperák telelő- és szaporodóhelyei is voltak. E területek felszántásával fizikailag semmisült meg az élőhely és az ott telelő populáció is. Jelenleg az ismert élőhelyek közvetlen környezetében található, attól valamely természetes (pl. bokorfüzes) vagy mesterséges (pl. nagyobb csatorna, telepített erdő) módon el nem zárt, telelésre alkalmas területek mezőgazdasági művelése jelent komoly veszélyt az ott telelni szándékozó egyedekre. A Hanságban a jelenlegi állományok a szántóföldi művelésű területektől való szeparáltságuknak köszönhetően maradhattak fenn. Illegális befogás — Bizonyított eset nem ismert az elmúlt öt évben, de az alfaj ritkaságából fakadó értéke és az élőhelyek folyamatos őrzésének nehézségei miatt nem zárható ki a terrarisztikai célú befogások lehetősége. A VÉDELEM LEHETŐSÉGEI A rákosi vipera - a faj szintű védelmen túl - élőhelyei fenntartásával és védelmével őrizhető meg. Ennek érdekében alapvető fontosságú az ismert és a későbbiek során ismertté váló élőhelyek „fokozottan védett" területté nyilvánítása és - az alfaj érdekeinek megfelelő - természetvédelmi kezelésbe vonása. Az alábbi főbb tevékenységek emelhetők ki: Gyepgazdálkodás, élőhelykezelés — A növényzet a történeti múltban jelentős indikátora lehetett az alfaj élőhelyeinek. Mára ez a kapcsolat a terület növényzetének diverzitása, a növénytársulás fajszerkezete és a vipera jelenléte között nem feltétlenül áll fenn. Továbbra is pozitív jelzés, amennyiben természetes vagy természetközeli állapotú sztyepprét található az adott területen, azonban a tapaszta130