Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

Praenorica Folia historico-naturalia, VI

11 (2005) latok szerint nem létfontosságú tényező az alfaj túlélése szempontjából. A vegetációszerkezetnek a megfelelő mennyiségű táplálékállat fennmaradását, az optimális termoreguláció lehetőségét és a ragadozók elleni védelmet kell biztosítania. A jelenleg ismert élőhelyek kiszáradó láprétek közé ékelt dombokon fennmaradt félszáraz gyepek. E területek kezelése a szukcessziós folyamatok miatt elkerülhetetlen (özöngyomok, cserjésedés, spontán beerdősülés). Az optimális kezelés meghatározásához figyelembe kell venni a kígyó biológiai sajátosságait (ÚJVÁRI & KORSÓS 1997,1999; ÚJVÁRI et al 2000; KORSÓS & ÚJVÁRI 2001; KORSÓS 2002), a vegetáció jellemzőit és nem utolsósorban az üzemeltetés és fenntartás feltételeit. A Hanságban ez - optimális esetben - juhlegeltetés és kézi kaszálás együttes alkalmazásával valósulna meg. E kezelésben a növényzet zömét a juh fogyasztaná el, a legelés szelektív, káros következményeit a kaszálás csökkentené. A juh legeltetése villanypásztorral határolt, váltott használatú négyzethálós rendszerben történik, így szabályozható a teljes terület legeltetése és a taposáskár is mérsékelhető. A legelő állatok optimális száma az egyes évek változó csapadékmennyisége, ezen keresztül a növényzet növekedési üteme miatt évente különböző. Taposása és a juhhoz képest is szelektívebb legelése miatt a szarvasmarhával történő kezelés nem javasolt a telelő- és szaporodóhelyeken. A szarvasmarha taposásának további káros következménye - hasonlóan a vaddisznó túrásaihoz - a laza talajon a zárt növénytakaró felszakadása, ezen keresztül a bokorfüzek és az özöngyomok megtelepedése, térhódítása. A területeken kaszálás, az aktuális viszonyok (csapadék mennyisége, növényzet növekedési erélye) figyelembevételével, kétévente egyszer lenne. A kaszálás legkésőbbi időpontja június vége. Ez után a takarás fenntartása érdekében nem javasolt a vipera élőhelyeit kaszálni és a szaporodóhelyek legeltetését is szüneteltetni kell. Október végétől legeltethető a telelő- és szaporodóhely, de ügyelni kell a tavaszi takarás megőrzéséhez szükséges növénymagasság és borítás megtartására. A fent vázolt kezelésben a kézi kaszálást gépi kaszálással ki lehet váltani. A fűkasza optimális esetben önjáró, alternáló rendszerű, lehetőleg egyszerre le is gyűjti a levágott szénát, mérsékelve ezzel a taposás okozta elhuilási kockázatot. A „Kert" területén jelenleg a fent vázolt rendszerű juhlegeltetés az alkalmazott területkezelési módszer. A „védett" területen gépi kaszálás történt, technikai okok miatt még nem az optimális módszerrel. Predáció-csökkentés — A Hanságban elsősorban a vaddisznó (Sus scrofa) kártételét kell kiemelni, de a róka, a madarak közül a gólyaalakúak (Ciconiiformes), a varjúfélék (Corvidae), a vágómadár-félék (Accipitridae) és a fiatal példányokra a fácánfélék (Phasianidae) fajai is veszélyt jelentenek. A madarak okozta kockázat a vegetáció magasságának és szerkezetének megfelelő szinten tartásával csökkenthető. A kaszálás közben megjelenő gólyákat és más ragadozókat el kell riasztani. A vaddisznó ellen a többsoros acélhuzalból kialakított villanypásztor-kerítés - optimális esetben vadhálóval kombinálva - a tapasztalatok alapján hatékony védelmet nyújt. A bekerített területek környezetében lévő potenciális élőhelyek védelme érdekében azonban a jelenleginél kisebb vaddisznóállomány fenntartása lenne célszerű. Ez a rókaállomány szabályozásával együtt a természetvédelmi területeken szükségessé teszi, hogy a vadászati jog gyakorlója a területkezelő nemzeti park legyen. Élőhely-rekonstrukció — A hansági populációk tartós fennmaradását természetes körülmények között a jelenlegi élőhelyek megőrzése, az alfaj érdekeinek alá131