Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

DANKOVICS R. : A rákosi vipera (Vipera ursinü rakosiensis) a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban officinale), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), kúszó boglárka (Ranunculus repens), sövényszulák (Calystegia sepium), mezei zsurló (Equisetum arvense), a mocsári zsurló (Equisetum palustre), vízi menta (Mentha aquatica), közönséges galaj (Galium mollugo), vérontófű (Potentilla erecta), indás pimpó (Potentilla reptans) és siürke aszat (Cirsium canum), a borsos keserűfö (Polygonum hydropiper). Mint azt a felsorolt növényfajok mutatják, az eredeti társulások mindegyike erősen szennyezett gyomokkal, amelyek a bolygatott - vaddisznó által megtúrt, szarvasmarhák által felszaggatott - felszíneken tudtak megtelepedni és teret hódítani. A rét szegélye felől előretörő fás szárú fajok rekettyefüz (Salix cinerea), bibircses nyír (Betula pendula), mézgás éger (Alnus glutinosa), fehér nyár (Populus alba) - pedig beerdösüléssel fenyegetik a tisztást (KÁRPÁTI 2000). A „Kert" szántatlan dombján az 1976-ban létrejött Hanság Tájvédelmi Körzet részeként szórványosan szürke marha, majd juhlegeltetést és kézi kaszálásos területkezelést végeztek. A térségben 1979-ben meghonosított szabadtartású húshasznú szarvasmarhatartás károsítása - túllegelés, zárt homoki gyep felszaggatása - miatt időszakosan bekerítette a természetvédelmi hatóság (FÜLÖP 1992; KORSÓS & FÜLÖP 1994). A vaddisznó (Sus scrofa) növekvő kártétele 1998 tavaszán a fokozottan védett terület vadhálóval kombinált elektromos kerítéssel történő elzárását tette szükségessé. A 2001-ben újra megtalált állomány élőhelyén ez ideig nem készült az előző területhez hasonló részletes botanikai felmérés. KÁRPÁTI (2000) mintavételei alapján e területet hasonlónak találta a „Kert"-ben leírtakhoz, botanikai értékei azonban elmaradnak attól. Kimutatta itt is a mocsári sásostól a nyúlfarkfüves lápréten keresztül a kékperjés kiszáradó lápréten át a mezofil kaszálórétig terjedő, a talaj nedvességtartalmához igazodó növény-együtteseket. Az élőhely egészen a rákosi vipera újra megtalálásáig rendszeresen, gyakran évente kétszer kaszált rétként volt hasznosítva. A kaszálás Kemper kaszálógéppel, alacsony vágásmagassággal - gyakran a talajfelszínen futó késekkel -június végén vagy júliusban és az őszi időszakban történt. A mezofil réten - a kaszálás ellenére - a vaddisznó túrása miatt jelentős a magas aranyvessző borította felszín. A károk csökkentése érdekében a terület 2002 őszén elektromos kerítéssel lett bekerítve. A környező csatornák felől cserje- és fafajok közönséges kutyabenge (Frangula alnus), veresgyürü som (Cornus sanguined), mézgás éger (Alnus glutinosa) és rekettyefüz (Salix cinerea) - nyomulnak be a területre. A megfigyelések alapján a rákosi vipera élőhelyi kötődése elsősorban a domborzattal és a vegetáció szerkezetével, záródásával, szintezettségével, másodsorban faji összetételével, természetességének mértékével van összefüggésben. A hansági élőhelyeken az alfaj félszáraz, 0,5 m-nél ritkán magasabb - ez esetben mozaikos, alacsonyabb magasságú részekkel tarkított - közel 100 % Összborítottságú, foltokban kiritkuló növényegyüttesekben található. A rákosi vipera hansági élőhelyein ez ideig 17 Orthoptera fajt mutatott ki KENYERES (2002). A MÉHELY (1912) által közölt gyomortartalom-adatokban leírt fajok - Decticus verrucivorus és a Stenobothrus bicolor (= Chorthippus brunneus) jelenleg is az egyenesszárnyú-fauna jellemző képviselői (KENYERES 2002). 126