Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Dankovics Róbert: A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) elterjedéstörténete és természetvédelmi helyzete a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban

Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) A herpetológiai vizsgálatok során hat kétéltű: a barna ásóbéka {Pelobates fuscus), barna varangy (Bufo bufo), zöld levelibéka (Hyla arbörea), hosszúlábú mocsári béka (Rana arvalis wolter'storffi), erdei béka {Rana dalmatina) és kecskebéka {Rana ki. esculentá), négy hüllőfaj: a fürge gyík (Lacerta agilis), szórványosan az elevenszülő gyík (Zootoca vivipara), a lábatlan gyík (Anguis fragilis) és a vízisikló (Natrix matrix) volt kimutatható (SEY 1964; GüBÁNYI et al. 2002; DANKOVICS 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004b). A NíLSON & ANDREN (2001) által közölt rézsikló (Coronella austriaca) jelenlétét nem tudtuk kimutatni. A kutatott területen vegetációs időszakban megfigyelt madarak: a fehér gólya (Ciconia ciconia), fekete gólya (Ciconia nigra), réti sas (Haliaaetus albicillá) egerészölyv (Buteo buteo), barna rétihéja (Circus aeruginosus), bíbic (Vanellus vanellus), fogoly (Perdix perdix), fürj (Coturnix coturnix), fácán (Phasianus colchicus), örvös galamb (Columba palumbus), vadgerle (Streptopelia turtur), búbos banka (Upupa epops), gyurgyalag (Merops àpiaster), mezei pacsirta (Alauda arvensis), dolmányos varjú (Corvus corone comix), szarka (Pica pica), szajkó (Garrulus glandarius), cigány csuk (Saxicola torquata), rozsdás csuk (Saxicola rubetra), barázdabillegető (Motacilla alba), sárga billegető (Motacilla flava), tövisszúró gébics (Lanius collurio), seregély {Sturnus vulgaris), citrom sármány (Emberiza citrinella) és sordély (Miliaria calandra). Az emlősfauna észlelt képviselői: az erdei cickány (Sorex araneus), mezei cickány (Crocidura leucodon), vakond (Talpa europaea), törpe egér (Micromys minutus), erdei egér (Apodemus sylvaticus), kósza pocok (Arvicola terrestris), az egyes években tömeges mezei pocok (Microtus arvalis), továbbá róka (Vulpes vulpes), vaddisznó (Sus scrofa), gímszarvas (Cervus elaphus) és őz (Capreolus capreolus) volt. A sünt (Erinaceus concolor) SEY (1964) jelzi a területen, de a vizsgált időszakban a faj nem volt kimutatható. TERMÉSZETVÉDELMI HELYZET A rákosi vipera elterjedési területének hazánkon kívül eső részeiről történt eltűnése (KAMMEL 1992a, 1992b), illetve észlelésének több évtizedes hiánya (KORSÓS et al. 1997; KORSÓS & ÚJVÁRI 1998) az alfaj fennmaradása érdekében fokozott erőfeszítéseket követel a magyar természetvédelemtől (KORSÓS & CORBETT 1998). E felelősség hangsúlyozása érdekében a Berni Egyezmény két Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi viperára. Az 1991-ben elfogadott No. 26-os ajánlás az 1990-től Tárnokréti és Lébény között kialakított, a potenciális hansági élőhelyeket kettéválasztó műút káros következményeinek kiküszöbölését szorgalmazza. Az alfaj szerepel a CITES I., a Berni Egyezmény II. és a NATURA 2000 II-es függelékében. A World Conservation Union (IUCN) az „endangered" (= veszélyeztetett) kategóriába sorolta. Magyarországon 1974 óta - az akkor még parlagi viperának nevezett - rákosi vipera „védett állatfaj", majd az 1980-as évek első felében megindult kutatások hatására 1988-tól „fokozottan védett állatfaj" rangot kapott. 1992-től természetvédelmi eszmei értéke 1.000.000,- Ft, elismerten az egyik legveszélyeztetettebb gerincese fa127