Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vidéki Róbert: A kőszegi Alsó-rétegk botanikai vizsgálata

VIDÉKI R. - HUSZÁR H.: A kőszegi Alsó-rétek botanikai vizsgálata - mint a többi magassásosra - az alacsony fajszám jellemző. A vizsgált területen számos helyen szálanként és társulást alkotva előfordul, bár legnagyobb állományai néhány szobányi kiterjedésűek, Posványsásos (Caricetum acutiformis-ripariae) — A magassásos nagy versenyképességű, sűrű növésű (polikormon képző) sásfajok - mint a mocsári sás (Carex acutiformis) és a parti sás (Carex riparia) - által alkotott fajszegény, rendszerint monodomináns, egyszintű társulás. A feltöltés folyamatában a nádast követő szukcessziós fázisban jelentkezik. A társulás kísérőfajai között a nádas-fajok mellett lápréti (Molinion) és mocsárréti (Agrosüdion) elemek egyaránt megjelenhetnek. A társulásalkotó fajokon kívül {Carex riparia, C. acutiformis) megjelenhet még a Caltha palustris, Ranunculus acris, R. repens, Iris pseudacorus. Mészkerülő kiszáradó láprét {Junco-Molinietum) — Jellegzetes kétszintű gyeptársulás. A tavaszi aszpektusban rendszerint az alacsony termetű sásfajok dominálnak és csak nyáron alakul ki a Molinia által képzett felső gyepszint. Domináns gyepalkotó faj a Molinia coerulea. A felső gyepszintben jellemzőek: Succisa pratensis, Cirsium rivulare, Cirsium canum, Sangiusorba officinalis. A társulás védett fajai a Trollius europaeus, Iris sibirica, Dactylorhiza majális. Pántlikafüves {Agrostio-Typhoidetum arundinaceae) — A pántlikafüves társulásban az esetek túlnyomó részében monodomináns pántlikafü {Typhoides arundinacea) néha a magassásos fajokkal keveredhet. A pántlikafü nagy vitalitású, nagy ökológiai plaszticitással rendelkező faj, amely képes faj szegény homogén és igen stabil állományokat létrehozni viszonylag változékony, labilis termőhelyeken is. 180-200 cm magas, összefüggő, zárt állományt képez. Vegetatíven alig 120 cm magas, kis termetű nádra emlékeztet. Júniusban csontfehér virágzatairól messziről felismerhető. Gyakran található magassásos-nádas környezetében, annak szegélyzónájában, esetenként arra rátelepülve. Dunántúli mocsárrét {Deschampsietum caespitosae) — A dunántúli mocsárrét megjelenésében hasonlít a kékperjés lápréthez, de az utóbbi nagyobb fajgazdagságával, tőzegjelző lápfajaival markánsan eltér még akkor is, ha a két társulás néhol folyamatosan egymásba átmegy. Fiziognómiai alapon különösen ősszel különíthető el jól a kékperjés kiszáradó láprét és a sédbúzás mocsárrét, mivel az előbbi színe meleg rőtsárga, utóbbié pedig hideg szürkéssárga. Jellegzetes habitusú, kétszikű fajokban gazdag társulás, amelynek megjelenése általában a láprét degradációjára utal. Rozsnokos franciaperjerét {Arrhenathero-Brometum erecti) — A rozsnokos franciaperjerét kettős gyepszintü mezo-xerofil társulás. Kialakulása vizes élőhelyeken legtöbb esetben antropogén hatásra (legeltetés, lecsapolás, stb.), a láp- és mocsárrétek irányából történhet, ezekhez az érintkezési zónában átmeneti állománnyal kapcsolódhat, de általában fekvésben, faj összetételben attól határozottan elkülönül. Az átmeneti állományok alsó gyepszintjében valamelyik láp- vagy mocsárrét alkotó faj képviselője is jelen van. A társulás fajösszetételére jellemző a Mesobromion és az Arrhenatherion-elemek {Arrhenatherum elatius, Anthoxanthum odoratum, Cynosurus eristatus, Trisetum flavescens, Rumex acetosa, Phleum pratense) viszonylag nagy száma. A társulás felső szintjének tömegfüve a franciaperje {Arrhenatherum elatius) és a sudár rozsnok {Bormus erectus). A felső szintben szórványosan megjelenhet még a Festuca pratensis, F. arundinacea. Alsó gyepszintjében a Pimpinella saxifraga és Trifolium-Щок. 12