Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben az őrségi gyepek minőségének felmérésére, osztályozására. Tehát a Hygrocybetaxonok e monográfiában két-három kivételtől eltekintve (#. pseudoconica var tristis, H. olivaceonigra, H. paraceacea) BoERTMANN rendszerezési elveit és nomenklatúráját követik. « Mivel a döggombáknak, pitykegombáknak (Entoloma, Leptoniá)i nyelvgombáknak (Geoglossaceae) ezen munkámban még nincs szerepük rétökológiai szempontból (NITARE, 1988), ezért itt már MOSER rendszerezését alkalmazom. AZ ÖKOLÓGIAI IRODALOM ÁTTEKINTÉSE A gombafajok előfordulásának környezeti feltételei között elsődlegesek az edafikus tényezők, az aljzat minősége, tápanyagellátottsága. Ettől függ, hogy az adott klimatikus, mikroklimatikus hatások, a cönológiai viszonyok lehetővé teszik-e vagy sem az adott gomba megjelenését. Közismert tény például, hogy a zuzmófajokat, amelyek döntő többsége K-stratégiás, előszeretettel akalmazzák az ökológusok a levegő szennyezettségének méréséhez. Kevésbé ismert tény, hogy bizonyos gombataxonok viszont hasznos talajjelzők lehetnek (edafikus indikátorok), különösen az adott talaj tápanyag-ellátottságát illetően. Azt már egyes kutatók sok évtizeddel ezelőtt észrevették, hogy különösen a „sovány" gyepek rendelkeznek gazdag gombaflórával, s el is nevezték ezeket „nedűgomba-gyepeknek" (lásd korábban). Valójában téves interpretáción alapul az a feltevés, hogy ezek azok a bizonyos v,szá-, raz gyepek", hiszen semmi gond a vízellátottságukkal. Azért keltenek általában „száraz" benyomást, mert tápanyagokban nagyon „szegények", úgynevezett „rövidfüves társulások, rétek, extenzív legelők". Általában magas borítottságot ér el a szőrfű (Nárdus strícta), amely magas sclerenchyma rosttartalommal rendelkezik, csak későn kezd el tavasszal fejlődni (K-stratégista), s a tavalyi elhalt rész ezen okok miatt még évekig nem bomlik el. Ezért tűnik még április közepén is száraznak a szóban forgó gyep, hiszen színe is csak halvány barnásszürke, különösen akkor, ha összehasonlítjuk egy közeli, intenzíven kezelt, de fajszegény, tápanyagdús réttársulással, amely ebben az időpontban már élénkzöld színben virít. Viszont éppen az utóbbi 50 évben tűntek el a nedűgombák az ilyen „nitrogénzöld" rétekről, s ezért emelkedett a nedűgombák kutatásának aktualitása az utóbbi egy évtizedben. Elsősorban skandináv szerzők hívták fel a figyelmet arra a döbbenetes folyamatra, ami az utóbbi évtizedekben Európa nyugati (és kisebb mértékben keleti) részén lejátszódott: szinte teljesen eltűntek a sík- és dombsági vidékekről a gombafajokban gazdag, „sovány" gyepek és legelők! A nedűgombák az alpin és szubarktikus régióktól kezdve a tengerpartok homokdűnéi közötti területekig mindenhol jelen lehetnének, ha meglenne még a potenciális vegetáció. Egy a feltételük: K-stratégisták lévén csak „sovány" talajokon tenyésznek. Tehát a nemzetség BoERTMANNI értelmében vett 60 taxonja ökológiai értelemben homogén: csak oligotróf élőhelyeken él! ; A termőhelyeket illetően viszont már eléggé megnő a nemzetségen belüli heterogenitás: vannak kimondottan alpin, maritim és arktikus taxonok. Kisebbséget 130