Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) képeznek a tengerparti, az arktikus, és az olyan magashegyi fajok, amelyek kimondottan az erdőhatár feletti területeken érzik otthon magukat (nyúlfarkfüves gyepek). A fajok döntő többsége hegyvidéki, montán elterjedésű, ahol valami oknál fogva nem tud záródni az erdő. Viszont lápokon és nagyon nedves réteken mindössze 4-5 nedűgombafaj tud megjelenni, azok többsége is pszichrofil, arktikus faj. Előfordul ugyanakkor néhány olyan faj is, amely mindenféle oligotróf gyeptársulásban otthon érzi magát, a talaj kémhatásától függetlenül. A kémhatást illetően a fajok többsége nem válogatós, kivéve 2-3 kalcikol-baziklin taxont (Hygrocybe calciphyla, H. conicoides). A nedűgombák életmódjukat tekintve a szaprobionták közé tartoznak. Feltevések szerint bizonyos nedűgombataxonok képesek ektomikorrhizás kapcsolatra is, de erről egyelőre nincs elegendő hisztológiai bizonyíték. Ez, ha hitelt érdemlően bizonyítják is, először is egyes fűfajok esetében lehetséges, pl. Nárdus stricta. Tapasztalati tény például, hogy a Hygrocybe constrictospora-t állandóan Salix repens mellett, az Északi-tengerhez közeli élőhelyeken gyűjtik. Bár rendszertanilag a nedűgombák nemzetsége a csigagombák családjába tartozik, ahol a csigagombák genusának mindegyik tagja mikorrhizás, kivétel nélkül erdei faj, szöges ellentétben a graminikol nedűgombák genusával. Érdekes lenne megvizsgálni egyes nedűgombafajokat, vajon létezik-e ektomikorrhizás kapcsolat az élőhelyükön fellelhető fafajokkal, elsősorban a szőrfűvel. Oligotrófia szempontjából is különbségek figyelhetők meg egyes nedűgombataxonok között. A legérzékenyebbek a tápanyag-feldúsulásra a következők: Hygrocybe punicea, H сaly

piriformis, H. flavipes, H. lacmus, H. splendidissima, H. spadicea, &z összes maritim és sphagnofil taxon, H. citrinovirens, H. intermedia, H. ovina, H. ingrata, H. nitrata, s az összes arktikus taxon. Ide tartoznak még a különösen ritka taxonok is, melyek egyelőre „kritikusak", pl. Hygrocybe sciophanoides. Másrészt bizonyos nedűgombák ökológiai amplitúdója valamivel szélesebb, de ezek is érzékenyek a nagyobb tápanyag-feldúsulásra: Hygrocybe conica, H. psittacina, H coccinea, H. laeta, H. pratensis, H. virginea, H. chlorophana. Ezért javasolja BoERTMANN (1995), hogy a gyeptársulások természetességi állapotának mérésére ne egyforma súllyal bírjon, pl. a Hygrocybe punicea és a H. conica. Míg ez utóbbi taxon már kb. tíz év műtrágya-elvonás után megjelenhet, addig a Hygrocybe punicea már sohasem fog teremni olyan réten, amit akár egyszer is műtrágyáztak! A CHOROLÓGIAI ÉS COENOLÓGIAI JELLEGŰ IRODALOM ÁTTEKINTÉSE Magyarország területét és orográfiáját, klímáját figyelembe véve csak elenyésző számú nedűgombafaj lehet őshonos. Az Alföldön egyrészt a ritkás fás területek (gyöngyvirágos-tölgyes, lösztölgyes) mára már több mint 90 %-ban szántóterületekké alakultak, vagy beépültek (városok, községek megjelenése a középkorban), így ez a terület a potenciális vegetáció kiterjedésének ősi idejében is mindössze 5-6 homoki (ammofil) és heliofil nedűgombataxonnak adhatott otthont. Másrészt ugyanez vonatkozik az alföldi sztyepprétekre, meszes talajú homokpusztákra, 131