Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben homokpusztarétekre, szikes pusztákra, homoki borókásokra is. Tehát még 6-7000 évvel ezelőtt, a potenciális növényzet kialakulásának korában is csak mindössze néhány nedűgombataxont gyűjthettünk volna ezekben a növénytársulásokban. Bizonyíték erre, hogy a még ma is megtalálható, nagyobb, összefüggő területeken (a Kiskunsági Nemzeti Park területén) mindössze néhány nedűgombafaj előfordulása ismert {Hygrocybe persistens, H. konradii, H. conica, H. conicoides), pedig ez a terület kellően feltártnak számít. Ezek a nagyobb méretű ariditást és a kontinentális klímát is jól tűrő fajok szélesebb ökológiai amplitúdóval rendelkeznek a többi nedűgomba fajnál, kivétel itt talán csak a Hygrocybe conicoides, amely kötődik a mészben gazdag homoktalajokhoz - közös jellemzője viszont mind a négy előbb említett fajnak a tápanyagszegény, oligotróf élőhelyekhez való kötődés, így mindegyiket sikerült megfigyelnem a Vendvidék szőrfüves szubalpin gyeptársulásaiban is (kivéve a mészhez ragaszkodó H. conicoides-t). A Magyar Középhegységben szintén nagyon kevés, elsősorban erdei társulásban is megtalálható taxon fordulhatott elő 67000 évvel ezelőtt és csak az állattartással foglalkozó ember megjelenése tette lehetővé azon élőhelyek kialakulását, amelyekben a nedűgombák több mint 80 %-a megjelenhetett. Ez vonatkozik a dombsági területekre, így a Vendvidékre és az Őrségre is. Jómagam az eltelt öt kutatóév során egy esetben sem találkoztam a Vendvidéken nedűgombával zárt, terminális erdőtársulásban. Sok esetben megfigyeltem nedűgombákat pionírvegetációban, amikor 10-15 éve felhagyott kaszálógyepeken karvastagságú égerfák, nyírfák és erdeifenyők domináltak az egykori szubalpin kaszálóréten. Ilyen helyen találtam még Hygrocybe virginea-t, H. psittacita-t, H. coccinea-t, tehát valamivel abundánsabb taxonokat. Kizárt dolognak tartom viszont, hogy a mai, fajgazdag vendvidéki nedűgombaflórából - 42 taxon, az összes Európában élő taxonok több mint kétharmada - 1-3 fajon kívül őshonos lenne ezen a területen, ami azt jelenti, hogy kizártnak tartható ezen taxonok megjelenése a területen, egészen addig az időpontig, amíg a megfelelő élőhelyek létre nem jöttek. Ez pedig körülbelül arra az időpontra tehető, amikor az idetelepülő és állattartással foglalkozó ember extenzív legelőket kezdett létrehozni relatíve kiterjedt területeken, mintegy 6-7000 évvel ezelőtt. A Vendvidék szubalpin réttársulásaiban tenyésző csodálatosan gazdag nedűgomba-együttes a Keleti-Alpok magashegyvidékének olyan természetszerűen erdőmentes habitátusairól származik, amelyeket minden esetben erdőtársulás vesz körbe, tehát olyan alpin réttársulások, amelyek valami oknál fogva nem követik a szukcessziós folyamatokat, s ebből kifolyólag sosem erdősülnek be. Ezek azonban nem azonosak az erdőhatár feletti magashegyi gyeptársulásokkal, mert ezen utóbbiak mindig az ecdőhatár felett helyezkednek el, tehát sohasem vészi őket körbe erdő. Ilyen terület pedig Magyarországon alig található, s azok is majdnem kivétel nélkül erősen meszes kémhatású habitátusok (dolomitsziklagyepek), amelyekben a lúgos kémhatás miatt csak néhány kalcikol-bazifil nedűgomba tenyészhet sikeresen, s pont ezért alkalmatlari ilyen erősen meszes gyepek ökológiai minősítésére a nedűgombataxonok mennyiségi módszerével történő felmérés (RALD, 1985). Habár a Vendvidéken az állattartással foglalkozó ember megjelenése előtt is lehettek természetszerűleg fátlan területek, ezek mindegyike túlságosan is higrofil 132