Az Alpokalja természeti képe közlemények 3. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1996)

PRAENORICA Folia historico-naturalia, Ш

(1996) 1920-ban helyezték Szentgotthárdra VAKARCS Kálmánt (1872-1952), aki mint a Szentgotthárdi Állami Gimnázium tanára és igazgatóhelyettese működött 1933-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Elsősorban néprajzzal foglalkozott, de önkéntes gyűjtőként kutatta Szentgotthárd környékének természeti és történeti vonatkozásait is (BÁRDOSI, 1962). Nyugdíjazása után jelentek meg nagyobb terjedelmű művei. A „Szentgotthárd és környékének ismertetése" című munkája (VAKARCS, 1935) inkább csak idegenforgalmi kalauznak tekinthető, bár helytörténeti adalékokat is tartalmaz. Második könyve, ,A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése" (VAKARCS, 1939) már alaposabb kutatómunkán alapul. Számunkra az teszi érdekessé, hogy értékes természetrajzi adalékokkal szolgál a terület flórájához, faunájához. Szerzője egyes fajokat név szerint is megnevez, azonban a legtöbb esetben csak általánosságokat említ. Mondataiból azonban sejthető, szemléletes leírásai mögött pontos faunisztikai ismeretek rejtőzködtek. Álljon itt egy rövid idézet fent említett munkájából: Jgen változatos a Microhymenoptera fauna; sok közülük a szárnyatlan alak. A Fácános-part falának lakója hazánk egyik legszebb fémdarazsa: a Holopyga fervida és társaságában a méhfarkas: a Philanthus triangulum. ... A járás fém-, fürkész-, gubacs- és levéldarazsakban, pókokban és lepkékben igen gazdag. Körülbelül 500 lepkefajta ismeretes a járás területén" (VAKARCS, 1939). Egyetlen kivételtől eltekintve azonban név szerint nem tudjuk, kik kutatták már abban az időben is a terület élővilágát: ,A bogárgyüjtés terén nagy eredményeket ért el Träger József gimnáziumi tanár... "emlékezik meg a szerző. Sajnos ma már kideríthetetlen, mi lett TRÄGER József gyűjteményének a sorsa. A következő évtizedekben a Természettudományi Múzeum (Budapest) szakemberei tettek kisebb gyűjtőutakat az Őrségben. A gyűjteményben található példányok adatai alapján SZÉKESSY Vilmos Rábagyarmat térségében (1936.

VII. 15.), KOLOSVÁRY Vilmos Őriszentpéter környékén (1939.V.20.) végzett gyűjtéseket. Sajnálatosan a HORVÁTH Géza által Szentgotthárd környékén gyűjtött példányokon nem tüntették fel a gyűjtés időpontját, így csak találgathatunk, mikor járt a térségben.

2 Biztos időpontunk egyetlen Vas megyei tartózkodásáról van, amikor 1933ban VISNYA Aladárral közösen a Kőszegi-hegységben gyűjtött (VISNYA, 1938). Az ötvenes években indult meg Szőce környéke, majd Szakonyfalu térsége növénytakarójának floriszükai és cönológiai térképezése (Pócs és mtsai, 1958, 1962). A térképezett terület komplex biológiai feldolgozását 1955-től kezdve munkaközösség végezte, melynek tagjai a Természettudományi Múzeum, az Erdészeti Tudományos Intézet, az MTA Genetikai Intézete és az Eötvös Lóránd Tudomány1 Tovább növeli bizonytalanságunkat, hogy a példányokon található cédulákon „Szí. Gothárd" szerepel, holott a Vas megyei település nevét helyesen ,JSzt. Gotthárd\ vagy Szentgotthárd"'-ként írták. Igaz, ettől eltérően a „Gothárd" írásmód is ismert (BALOGH és VÉGH, 1982). Ugyanakkor PÁVEL János által, a gyűjtés időpontja alapján (1899.

Vu.) egyértelműen Szentgotthárdon gyűjtött kettő Pyrrhalta viburni (PAYKULL) példányon is ,£zt. Gothárd" olvasható. Mint ismeretes, a mai Románia területén, a hajdani Szolnok-Doboka vármegye kékesi járásában egy település szintén a t

JSzt, Gothárd^ nevet viselte. 13