Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

nalis), a Bakony-vidékre korlátozódó bokros koronafürt (Coronilla emerus), a melegkedvelő száraz tölgyesekben karszt- és bokorerdőkben élő, elterjedtebb sárga koronafürt (Coronilla coronata). A faj tápnövényei Magyarországon védettek, s elterjedésük döntően a Dunántúli-középhegység területére korlátozódik (FARKAS 1999), ami egybeesik a faj eddig megismert hazai élőhelyeivel. Európa más tájain megtalálták hernyóit a kaszálóréteken és legelőkön, gyakori szarvaskerepen (Lotus corniculatus) is. Az imágók főként koronafürt- (Coronilla), ördögszem- (Scabiosa), varfü- (Knautia), imola- (Centaurea), hölgymái- (Hieracium) és levendula-fajok (Lavandula) virágainak nektárjával táplálkoznak. Habitat: A Z. fausta tipikus xerothermofil faj, amely főként a mészkő-dolomit alapkőzetű domb- és hegyvidékeken él, ahol eléri az 1500-2000 m-es magasságokat (pl. Ibériai-félsziget). Veszélyeztetettség, védelem: A rendelkezésünkre álló adatok alapján nehéz egyértelműen állást foglalni arról, hogy a Z. fausta eltűnt vagy végleg kipusztult hazánk területéről. Nagykanizsa környékén az elmúlt 100 évben az alkalmi gyűjtéseken kívül tervszerű kutatások nem voltak. Az 1990-es években végzett terepbejárások során jellegzetes Z. fausta habitatokat sehol nem lehetett megfigyelni. A Dunazughegyvidék az ország legkutatottabb területei közé tartozik, így nehéz elképzelni, hogy 1967 óta ne találtak volna rá ismét a fajra. Itt feltételezhetjük a Z fausta végleges kipusztulását. A Bakony kutatottsági helyzete a Dunántúli-középhegység más vidékeihez viszonyítva kissé eltérő. Hatalmas területeken - közel egy évszázada folyamatos a katonai gyakorlóterületek térfoglalása, s ez nem teszi lehetővé az alapos és módszeres faunakutatást. Mindezek ellenére nem zárhatjuk ki, hogy a Bakony ezen feltáratlan élőhelyein még napjainkban is gyér egyedszámú populáció tenyészik. Megjegyzés: A Dunántúli-középhegység dolomit vidékeinek (Keleti-Bakony, Vértes, Pilis, Budai-hegyek) maradványmegőrző szerepe régóta közismert. A sziklagyepes, szikla- és pusztafüves lejtők az égtáj i kitettség függvényében nemcsak az atlantomediterrán, a pontuszi, hanem a havasalji flóra- és faunaelemeket is megőrizték, így remény van Z fausta ismételt felbukkanására is. Summary: European authors have ignored the Hungarian populations of Z fausta until now. Breeding populations were discovered in four places between 1965 and 1979, although we have nor recent data. The identification and collectors of the species are authentic, and voucher specimens are preserved in the Hungarian Natural History Museum (FAZEKAS 1989, 1995). FAZEKAS (1995) gives voucher specimens known from the Hungary as; "cT, West-Ungarn, Nagykanizsa 1889., leg. Anonym, GU FAZEKAS, Nr. 983; Százhalombatta bei Budapest, $ 08.08.1965., leg. SEREGÉLYES T., GU FAZEKAS, Nr. 984; Százhalombatta, $, 08.08.1965., leg. AGÓCSY P., GU FAZEKAS, Nr. 1015; Budaer-Gebirge, Dobogókő, S, „VI.29." leg. Anonym, GU FAZEKAS, Nr. 1014; Bakony-Gebirge, Öskű, 2 S, 19.07.1979., leg. et GU FAZEKAS." Distribution and conservation status in Hungary: Populations have disappeared or presumably be come extinct since 1965 and 1979. Gene flow is uncertain; the species can be in regression.