Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

FAZEKAS Imre: Magyarország Zygaenidae faunája IX. Az Alpokalja Zygaenidae faunája (Lepidoptera)

(15) Zygaena (Agrumenia) carniolica (Scopoli, 1763) Sphinx carniolica Scopoli, 1763—Entomol. Carniolica, p. 189. Locus typicus: Szlovénia, „Carniola'\ Diagnózis: az elülső szárny hossza SS 12-15 mm, 13-16 mm. Az elülső szárnyának 6 piros pettye keskeny, olykor szélesebb fehér keretet visel (11 .b. ábra). A foltok összefolyhatnak, redukálódhatnak egy fehéres mezőben. A potroh utolsó 1-3 szelvénye vörös, de előfordulnak teljesen fekete vagy vörös potrohú példányok is. Rendkívül változékony faj, igen sok helyi változatát illetve „földrajzi alfaját" (kb. 30 alfaj) írták le. NAUMANN et al. (1999) szerint az alsó-ausztriai, magyarországi, keletszerbiai és ukrajnai populációk a flaveola Esper, 1786 alfajhoz tartoznak. Ez a taxonómiai helyzet azonban vitatható. 11a 11b ll.a—b. ábra. Zygaena-fajok elülső szárnyának összehasonlítása a. Zygaena fausta (Linnaeus. 1767); b. Zygaena carniolica (Scopoli. 1763) Fig. ll.a-b. The comparison of Zygaena forewings a. Zygaena fausta (Linnaeus, 1767); b. Zygaena carniolica (Scopoli, 1763) Area, faunaelem: A Bajkál tótól, a Tiensán hegységtől Kis-Ázsián és KözépEurópán át egészen Franciaországig, Dél-Olaszországig elterjedt, fragmentait populációi élnek Spanyolországban és Iránban is. Nem ismert Skandináviában és a Britszigeteken sem. A szibériai faunakör tagja. Magyarországi elterjedése: Elsősorban a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Duna-Tisza közén elterjedt. Lelőhelyek az Alpokalján: Irodalmi adat: Kőszeg, Sopron (FAZEKAS 1983; KOVÁCS 1953; RÉZBÁNYAI 1974). Megvizsgált anyag: Farkasfa, Ivánc, Kőszeg, Magyarszombatfa, Sopron, Szakonyfalu, Velem. Biológia: Repülési idő május végétől július közepéig, olykor végéig. Viráglátogatás: az imágók főleg Carduus-, Centaurea-, Knautia- és Scabiosa-fajokon táplálkoznak, de gyakran megfigyelhetők Ajuga genevensis és Sambucus ebulus virágokon is. A hernyók tápnövényei: Anthyllis vulneraria, Dorycnium herbaceum, Onobrychis viciifolia, O. arenaria, Lotus uliginosus, L. corniculatus. GOZMÁNY (1963) szerint a hernyók tápnövénye „...elsősorban Onobrychis-, Hippocrepis- és Astragalus-fajok." A legújabb palearktikus irodalom (NAUMANN et al. 1999; FREINA & WITT 2001) a Hippocrepis- és Astragalus-fa')okró\ nem tesz említést.