Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

dombság. A terület domborzatára keleten a széles, lapos fennsíkszerű dombok jellemzők, míg nyugaton a táj arculata megváltozik. Itt sűrűn követik egymást a dombok és a patakvölgyek (GYÖNGYÖSSY 2000). A szél és a víz által okozott talajelhordás és lemosás eredményeként a területe meglehetősen szaggatott, sok a vízmosások által kialakított szűk, észak-déli irányú völgy (DANSZKY 1963). A terület legmagasabb pontjai az Ezüsthegy (386 m) és Felsőszölnökön a Hármashatár (387 m), a legalacsonyabb a Zala-völgye Pankasz határában 194 m, valamint a Zala-völgyében Felsőjánosfa határában. Külön érdekesség, hogy a Zala alacsonyabb térszínen folyik, mint a Rába (BUGÁN 2001 ; GYÖNGYÖSSY 2000). Talajviszonyok Az Őrség talaját legnagyobb részben erősen kötött nehéz, hideg, savanyú, több helyen kaviccsal kevert sárgásbarna agyag alkotja. A talajoknak időszakosan vízfeleslegük van, ami elősegíti a talaj átmosását, elvizenyősödését (GYÖNGYÖSSY 2000; DANSZKY 1963). A talajok vízgazdálkodása kedvezőtlen. A talajviszonyok jellegzetessége a vízzáró rétegek következtében kialakuló pangóvíz, és a pszeudoglejes rétegek. A talaj kötöttsége annak felmelegedését és szellőzését is nagyban akadályozza. Az Őrség talajviszonyainak másik sajátossága az egyes területeken tapasztalható erodáltság, melynek oka részben az elmúlt évszázadokban folytatott gazdálkodás (bakhátas szántás, legeltetés, alacsony záródású erdők). Egyes völgy alj i területeken viszont a lemosódott talajrétegek felhalmozódásával kell számolnunk (BODA & ORBÁN 2004). A csapadék a felszíni lefolyás révén a mezőgazdasági területeken gyakran csonka erdőtalajokat hoz létre. Ezeknek B-szintje még érintetlen, gyakran tömött, pszeudoglejes és kavicsos (DANSZKY 1963). Főleg a Kerka árterében és a völgyekben foltokban nyers öntéstalajok, de inkább öntés erdőtalajok és lejtőhordalék erdőtalajok fordulnak elő. A talajok teljes talajszelvényéből a mész teljesen hiányozhat, a pH érték 5-5,5 közötti (DANSZKY 1963; BUGÁN 2001), ezért a meszes aljzathoz kötődő mohafajok megjelenésére nem, vagy csak részben lehet számítani (például az Anomodon viticulosus és a Porella platyphylla területre vonatkozó adatai fakéregről származnak). A réti erdőtalajok elsősorban a völgyekben jelennek meg, humuszrétegük vastag, tömött és kevésbé morzsás. A laza, kavicsos, kolloidokban szegény alapkőzeten az erősen savanyú barna erdőtalajok alakulnak ki. A felső rétegek humuszosak, alattuk némi vas okozta színeződés látható. Különösen az erdeifenyvesek alatti talajok savanyúak. Ha a talaj agyagtartalma nem nagy, akkor az erőteljes átmosódás hatására pozdolos barna erdőtalajok alakulnak ki. A kavicsmentes, vályogos alapkőzeten, a domboldalakon agyagbemosódásos barna erdőtalajokkal találkozhatunk, ugyanakor a felső részeken pozdolos, a völgyekben illetve agyagosabb altalajon pedig pszeudoglejes altípusát figyelhetjük meg. Az Őrség legelterjedtebb talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj. Ott alakult ki, ahol a talajban vízduzzasztó agyag és cementált kavicsréteg van, vagy az összefutó vizek túl nedvessé teszik a talajt. A bőséges csapadék, az összefutó víz, a vízduzzasztó és vízzáró rétegek együttes hatására az országban ritka mohaláp talajok is jelen vannak a területen (DANSZKY 1963). Altalánosságban megállapítható, hogy a talajokra jellemző a rossz szerkezet és vízgazdálkodás, valamint a gyenge tápanyagellátottság (BUGÁN 2001).