Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

Az Őrség vízrajza Az Őrség három vízgyűjtő területhez tartozik: a Kerka a Mura-Dráva vízrendszeréhez; a Zala a Balatonhoz; a Lugos-patak, illetve az észak felé futó patakok a Rába vízgyűjtőjéhez kapcsolják a területet. A területen több kisebb vízállás, láp, mocsár található (Fekete-tó, Ördög-tó), valódi természetes nyílt vizű tó nincsen. A régmúltban és jelenleg is jellemzők a területre a mesterséges, többnyire völgyzáró gátas tavak (például: Vadása-tó, Máriaújfalui-tó, Himfai-tó, Barkás-tó) (BUGÁN 2001). A terület forrásokban rendkívül gazdag. Számuk megközelíti az ezret. A terület legjelentősebb vízfolyása a Rába. Ez még ma is élő, jobbára szabályozatlan vad folyó, mely állandóan formálja medrét, és évente egyszer-kétszer árvízre is lehet számítani. Gyors sodrása és örvényes volta is magyarázza, hogy az Sárvárig még tisztának mondható. A talajvíz szintje és annak felszínen való megjelenése a vízzáró réteg mélységétől függ, lényegében egy második láthatatlan domborzati felszínt alkot (BODA & ORBÁN 2004). A vízrajzzal kapcsolatosan meg kell említenünk a különböző emberalkotta vízi létesítmények közül a tokát, melyekkel többek között a magas talajvizet használták ki és az állatok itatására, de még mosásra is használták (BUGÁN 2001 ; GYÖNGYÖSSY 2000). Éghajlati viszonyok Az tájegység éghajlata nedves szubalpin, mely a Dunántúl és az Alpok közötti átmeneti helyzetével áll összefüggésben. Legjellemzőbb sajátsága, hogy a csapadékmaximum nyár elején jelentkezik (DANSZKY 1963). Éghajlata többé-kevésbé kiegyensúlyozott. Ritkán forró a nyár és nem szélsőségesen hideg a tél. A borultság 60-70%, a napsütéses órák száma 1700-1800 óra/év (GYÖNGYÖSSY 2000). A terület évi átlaghőmérséklete 9,5-10 °C, a januári érték -1 és 2 °C között változik, júliusban viszont 20 °C alatt marad. Ebben a tekintetben az ország legkiegyenlítettebb területe. Az évi csapadék 700-1000 mm közötti, melyből 500-600 mm vegetációs időben hullik le (BUGÁN 2001; GYÖNGYÖSSY 2000). Az Őrség leghidegebb hónapja általában a január, a legmelegebb a július. Legszárazabb a február és a január (30-40 mm/hó). Altalánosságban megállapítható, hogy a csapadék nyugatról keletre haladva csökken. Télen gyakori a magas hó, és erős a zúzmaraképződés, mely gyakran komoly károkat okozhat elsősorban a fenyvesekben (DANSZKY 1963). A zivataros napok száma magas (kb. 25 nap). A kora nyári, nyári zivatarok gyakran jégesővel párosulnak (GYÖNGYÖSSY 2000). Az Őrség szélcsendes vidék, vihar és szélkár ritkán észlelhető (DANSZKY 1963). AZ ŐRSÉG VEGETÁCIÓJA Ez a fejezet elsősorban KOVÁCS J. Attila (1995) munkája alapján készült. Főként a fás vegetáció került előtérbe a feldolgozás során, mivel gyűjtéseim döntő része innen származik.