Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

„A Kőszegi-hegység bogárfaunájának alapvetése" című tanulmánya, amely az első dolgozat, amely rendszeres faunisztikai vizsgálatok eredményeit ismerteti és az öszszes korábban publikált adatot is tartalmazza. Ebben a munkájában KASZAB 111 cincérfaj kőszegi előfordulását közli. CSÍKI Ernő 1941-ben megjelent „Adatok Kőszeg és vidéke bogárfaunájának ismeretéhez" című munkájában a fajváltozatok figyelmen kívül hagyásával 14 új cincérfajt közölt a Kőszegi-hegységből. Elsőként írta le a Magyarország területére nézve új fajnak számító Arhopalus ferus-t Ez a dolgozat VlSNYA Aladár és HORVÁTH Géza által gyűjtött példányok adatait, valamint KASZAB Zoltán 1937. június 22. és július 20. közötti gyűjtésének még feldolgozatlanul maradt részét is magában foglalja. Tartalmazza továbbá FREH 1878-ban megjelentjegyzékében még nem szereplő, feltehetően FREH későbbi gyűjtéseiből származó adatokat is. A VlSNYA Aladár által 1939-ben gyűjtött Monochamus saltuarius-t CSÍKI kihagyta ebből a felsorolásból, azt csak KASZAB Zoltán (1971) említi (HEGYESSY 1992). 1945 után a Kőszegi-hegységben a kutatások üteme lelassult. A kialakult politikai helyzet következtében létrehozták a „vasfüggönyt", a legjobb gyűjtőterületeket fokozottan őrzött határsávi területté nyilvánították, ahol a kutatás körülményessé vált, hiszen belépési engedélyhez csak alkalmanként és sok utánajárással lehetett hozzájutni. Az 1976-ban indult „Az Alpokalja Természeti Képe" kutatási program gyűjtéseinek nagy részét a határsávi területeken kívül végezték. 1991ben a határsáv megszűnésével nyílt ismét lehetőség a Kőszegi-hegység teljes magyarországi területére kiterjedő kutatások végzésére. HEGYESSY Gábor 1992-ben megjelent „Az Alpokalja cincérei I." című dolgozatában közli a Savaria Múzeum cincérgyűjteményének adatait (112 faj) a korábbi, Vas megyére vonatkozó irodalmi adatokkal együtt, összesen 139 fajt. A Kőszegihegységből közölt fajok száma 135. Sok kőszegi-hegységi adatot tartalmaz az 1994ben KOVÁCS Tibor tollából megjelent „A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Cerambycidae (Coleoptera)" című tanulmány. Ezen adatok zöme PODLUSSÁNY Attila gyűjtéseiből származik. 1999-ben jelent meg HEGYESSY Gábor és munkatársai „Az Alpokalja cincérei II. (Coleoptera: Cerambycidae)" című publikációja, mely a Nyugat-magyarországi-peremvidékről, többségében Vas megyéből közölt nagy mennyiségű adatot. Az új adatok eredményeként a Vas megyéből közölt cincérfajok száma 157-re emelkedett, míg a Kőszegi-hegységből 145 faj vált ismertté. Ugyanakkor számos további szakirodalomban (KASZAB 1971; MEDVEGY 1987, 2001a, 2001b; KOVÁCS és HEGYESSY 1992, 1997a; KOVÁCS et al. 2000) találhatunk idevonatkozó szórványadatokat. Az Alpok közelsége és a hazánkban egyedülálló klimatikus tényezők meghatározzák a kőszegi-hegységi cincérfauna összetételét. Természetes, hogy elsősorban a hegyvidéki fajok dominanciája jellemző. Számos, országosan is ritka faj honos a Kőszegei-hegységben, melyeknek csak kevés további hazai lelőhelye ismert: Ergates faber, Rhamnusium bicolor, Oxymirus cursor, Pachyta quadrimaculata, Carilia virginea, Cortodera femorata, Anastrangalia dubia, Lepturobosca virens, Pedostrangalia revestita, Etorufus pubescens, Arhopalus ferus, Tetropium fuscum, T. gabrieli, Anisarthron barbipes, Saphanus piceus, Obrium cantharinum, Nathrius brevipennis, Ropalopus femoratus, Semanotus undatus, Callidium aenea, Poecilium glabratum, P. pusillus, Clytus lama, C. tropicus, Monochamus saltuarius, M. sartor