Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)

Tartalom

43

zeum Kalauzában már Ponticopalus Ta.xodicu.in Giinzien.se néven említettem.

Állatvilágából ma a következő fajok ismeretesek:

Mastodon arvernensis Croiz. et Job. M3

Procapreolus L.óczyi P o h 1 i g agancstöredékei.

A molluszkák közül Halaváts a következő fajokat gyűjtötte:

Unió Neumayeri Pen., M. atavus Parts eh, Vivipara Suessi Neum., Melanopsis praemorsci /..; ezeken kívül én a Melanopsis Entzi Bru s., Archaeozónites Kormosi Hal. és Planorbis cornu Brogn. fajokat találtam.

Leleteim között szerepelt egy pirítesedett csigapad is, borsószem nagyságú csigákkal, valamint egy pirítesedett lombosfa töredéke is; ezeket Hollendonner prof. úrnak adtam át, kinek közbejött súlyos betegsége miatt nem kerültek feldolgozásra.

*

Ha állatföldrajzi szempontból mézzük Vasvármegye felsőpontusi képét, magától adódik a kérdés megoldása. Magas területeket képeznek ugyanis e korban Gyepiifüzes, Sóskutfalva, Borostyánkő és Alsószénégető vidéke^alapkőzeteik helyzete révén. Erősen emelkedett Baltavár és Muraszombat környéke, hol magas platókat találunk. Lankásabb, síkba simuló dombok 'szegélyezte tóvidéket látunk Vasvár-Gerse tájékán, míg egyebütt a mocsárvilág rengeteg ciprusai sötétlenek. i

Ez magyarázza, hogy míg Baltavárott a csak száraz vidéket kedvelő fajokat nagy számban találjuk, a másik két lelőhelyen olyan fajok kerültek elő, melyék a mocsaras, lápos, tavas, tehát vizdús környezetben találták fel magukat.

Ám ezzel csak a könnyebbik és a megoldást önként szolgáltató kérdést intéztük el. Movst még h’átra van, hogy kielégítő feleletet nyerjünk arra a problémára, melyet a vasvári Mastodon Borsoni és a pogányvölgyi .Mastodon arvernensis hagynak függőben. Mindkettő típusos levantei alak.

A kérdés jelentős és bonyolult. Hisz már próbálkoztak nálunk a baltavári csonttelep korát is levanteieum-nak határozni meg!

így Ferenczy munkássága nyomán bizonyosnak látszik, hogy (8, p. 17—38) a pontusi tómedencének dunántúli részén, a ponticum idejének végén jelentősebb vízzel borított terület nincsen és a kialakult szárazföldön denudációs ciklus veszi kezdetét. Ezt