Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)

Tartalom

38

Erősen vastartalmú folyami kavics 0—0.50 m

Vöröses, világos barna agyag 0.50—1.20 m

Világos szürke mocsári iszap 1.20—2.00 m

Vörös és barna csíkos agyag 2.0 —3.0 m

Sárga és szürke folyami homok néhol vékony, tőzeges növényi üledékekkel, kevés folyami csigával 3.0 —4.0 m

Barna és szürke, valamint sárga és kék agyagok csíkos sorozata. A sötétszinűek erősen zsírosak, a barnák homokosak.

Ezek tarttílmazzák a csontokat és a tavi jellegű Gastropodákat 4.0 —5.60 m

Vörös és fekete csíkos agyag 5.60—6.0 m

Sárga, szürke, vörös, kék agyagok váltakozva 6.0 —10.0 m

Ezen alul sötétszürke és sötétbarna agyagok helyenként különböző mélységben. Legnagyobb vastagságúakat —30.0 m-nél

érik el.

A tüzetesebb vizsgálat során láthatjuk, hegy egv mély medence áll előttünk, melynek peremén köröskörül a folyami kavicsréteget találjuk. Egykori óriási lefolyástalan medence, melyet az idő lassan betemetett. Szélein találjuk az egymás hátán törmelékkúpokként lerakodott kavicstömegeket, mig a medence mélyebb pontján, vagy pontjain a finom, lebegő agyagrétegeket.

A pontusi idők, kezdetén hasonlíthatott ez a vidék az ezertó országához, mert apró tavak egymás közvetlen közelében sorakoztak. A kisebbeket hamar feltöltötte a viz finom hordaléka és ma lencse alakú agyag-, agyagos homok-, vagy homoklencsék tanúskodnak róluk.

Az ismertek közül legnagyobb volt az a tó, melynek nyomát első ízben a téglagyár fejtőjében találtam meg. Ezt már a Vasvármegyei Múzeum Kalauzában is Ponticolacus Vasvárensis never: említettem. Ennek hosszát cca 800 m-ben, szélességét mintegy 600 m-ben állapítottam meg. Alakja a kisebb öblöktől eltekintve elliptikus volt. Legnagyobb mélysége kutatásaim szerint 30.0 m > átlagos mélysége pedig 12—15 m körül ingadozik. Feküjét ugyancsak pontusi homokos üledékek képezik.

A pontus elején a medence egész kicsi, üledékei mocsaras, lapos jellegre vallanak. Később valószínűleg rogyás következtében