Annales musei comit. Castriferrei sectio hist.-natur., a. 1928. / A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályának évi jelentése az 1928. évről (Szombathely, 1928)
Tartalom
39 a medence hatalmas kiterjedésű lesz és partjára , hordalékkúpok gyűrűje rakódik. Az évszakonként változó sebességű és .mennyiségű vízfolyások tisztább, vagy zavarosabb hordalékot hoznak, így erősen csikós lerakódásokat hagynak maguk után. Az alsó levanteicum kezdetén, amint az a molluszkaleletekböl megállapítható, a medence lefolyásra talált. Az agyagrétegek kiképződésére nem volt alkalom a nagy esés mellett, így csak a finom folyami homok rakódott le, mely a folyami csigákat tartalmazza. Majd újra lefolyástalanná vált a medence a közép levanteicum táján, de ekkor már lapos, mocsaras jellegű és apró vizerek szelik keresztül, melyeknek határozott iránya van. A már teljesen kiképződött kavicsterraszokon, mélyek innét DDNy irányban húzódnak, középszakasz jellegű folyó<k és patakok kanyarognak. így Sütneghy egy nagyobb folyó nyomát mutatta ki a szentkúti partoldal egyik omladékából, mig| a téglagyárhoz közel két határozott patakmeder ismerhető fel, melyek a Ponticolacus Vasvárensis-be hordták vizüket. Mindkettő 2—3 m széles és cca 1.0—1.5 m átlagos mélységű. Fenekét hófehérre mosott kavicstakaró fedi a széleken kevés iszapos lerakódással. Az egyiket csak néhány száz méterre bírtam követni, hol egy széles holocén völgy elzárta előlem a nyemonkövetés útját. A másik azonban végigszalad a terraszon a hegyhát Rábamenti vonulatán és így. Gersén át a karátföldi erdőig lehetett feltárni; a munkát a vasvári káptalani erdő új fásításával kapcsolatban végeztem mintegy 12.0 km. hosszúságban. A vasvári telep leletei is hordalékjellegüek, de még a baltaváriak folyami üledékek és hosszú út után találtak csak nyugalomra, a vasváriak rövid utat tettek meg és így kevésbbé töredezettek és jobb megtartásúak is. Bizonyítható ez egyrészt azzal, 'hogy eleddig leginkább nagy emlősök csontmaradványaira akadtunk, amelyeket, a lassú viz csak igen kis úton sodorhatott tova. Talán csak a parti részekről a: tó belseje felé. Másrészt olyan állatokra leltünk, melyek a vízben dús területeket szerették. Általában Vasvár környéke rétegviszonyainál, azaz inkább pontusi felszíni alakjánál fogva remélni engedi, hogy kisebb primier telepekre is fogunk akadni, melyek ezt az érdekes faunát még jobban elénk tárják. Az eddig itt talált emlősfajok a következők: Hipparion gr adle Kaup egy lábszártöredéke.
