Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - FÁBIÁN Gyula: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Gróf Széchenyi Emilia. (1866-1928)

47 Ez a rokonszenves, képzett művésznő nagy segítségére volt tanulmányaiban és később mint megértő munkatárs évekig dolgozott együtt a grófnővel- De nemcsak Angyalffy Erzsébet volt az, aki a vasvörösvári kastély müvészvendége volt. Sok magyar, bécsi és müncheni festő látogatott le ebbe a kedves nyugatmagyarországi falucskába, részben azért, hogy pihenjen, részben azért, hogy festegessen. Sokszor fordult meg a vasvörösvári kastélyban Lötz Károly is, aki ott huzamosabb ideig tartózkodott Itteni időzése alatt több képet festett a kastély szárnyas ajtói fölé. Ezek nagyrészt mitológiai tárgyú festmények, a mester legjava munkái közé tartoznak. Bizonyos, hogy a grófné Lötz Károlytól sokat tanult, akit minden bizonynyal igen nagyra becsült, hiszen legelső képecskáje: ,,Puszta gémeskúttal" Lötz képe után készült másolat, Lötz hatása a grófnő figurális képein erősen meglátszik. Évtizedeken át valóságos kis művésztelep keletkezett Vasvörösváron, Ennek a kis telepnek nemcsak úrnője, de a legszorgalmasabb munkása volt a grófnő. Munkásságban, szorgalomban vendégei soha túl nem szárnyalták. Hihetetlen gyorsan és könnyen dolgozott, a nélkül azonban, hogy munkájában bármikor felületes lett volna. Valóságos verseny fejlődött ki a grófnő és müvész-vendégei között, amelyben bizony gyakran a grófnő lett a győztes. Jellemző hallatlan munkásságára az a karikatúra, melyet egyik vendége készített róla. Olajképekből akvarell-tömbökből való halom ormán áll a grófnő és festményeiből egyre magasabbra rakja a hegyet, két művész-vendége a hegy lábánál kétségbeesetten néz föl rá, semmi reményük nincs arra, hogy elérjék őt. • Minden technikát kultivál. A vasvörösvári kastély több termét egyedül díszíti freskókkal. Mester az olajfestésben. Szereti a temperát is. Keveset rajzol. Színek nélkül nem igen tudja elképzelni a munkát. Nagy munkásságának eredményét, a sok képet vasvörösvári kastélyában helyezi el. Sok képet elajándékoz főrangú barátainak. Kiállításokon csak kivételes alkalmakkor vesz részt. Került minden olyan helyet, amelynek vásári színe volt vagy ahol versengés, tülekedés folyt. Azok a művészek, akik az ő tehetségét ismerték, mindig szívesen ismerték el az ő céhbeliségét is, bárhol megjelent, nem főúri rangját tekintették, hanem tudását becsülték nagyra, A grófnő mégis tartózkodott az olyan kiállításoktól, amelyeken a kiállító művészek anyagi sikerre ís számítottak. Elsősorban az 1896-i ezredéves kiállításon vesz részt. Ezen éremmel tüntetik ki. 1908-ban nagyszabású kiállítást rendez a vármegyeház nagytermében a vasmegyei tüzkárosultak fölsegélyezésére. Íme ez volt íz első alkalom, amikor művészetével anyagi eredményt akar elérai,