Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - FÁBIÁN Gyula: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Gróf Széchenyi Emilia. (1866-1928)

48 a nélkül, hogy az ö művészete anyagiassággal lenne összekapcsolható. A kiállításnak valóban rendkívüli sikere van. Az egész megye elragadtatással szemléli a kiállítást. A grófnő művészetét nem győzik magasztalni az akkori lapok, amelyek a legnagyobb elismeréssel adóznak a kitűnő művésznek. Az egyik lap így ír: „A grófnő széles, egyszerű és határozott ecsetkezelése különösen a dekoratív festészet terén hivatott művészt árult el és elismerő kritikát vívott ki". Ebben a jóindulatú megemlékezésben hiba az, hogy a grófnőt olyannak tünteti föl, mint aki dekoratív hatásokra törekedik. Erdődy grófné ízigvérig naturalista festő és a dekorativ elem csak alig-alig tiinik föl egy-egy munkáján. A kiállításon a grófnő sok képpel szerepelt. Hiszen 50 darabot adott el 14.000 aranykorona értékben (nagy pénz az akkori időben), amelyet mind a tűzkárosultak fölsegélyezésére adományozott. Bécsi művész-tisztelői meghívták arra a nagyszabású kiállításra, amelyet az akadémiai tanárok rendeztek. Ezen a kiállításon az akadémiai tanárokon kívül ezeknek meghivott tanítványai is szerepeltek. A kiállításra egy ,,Kosfej"-et küld. Ez a kép rendkívüli ügyességgel van megfestve és Pállik kosfejeire emlékeztet. A kiállításon megjelent I, Ferenc József császár és király, aki a terembe lépve, először ezt a képet szemlélte meg, amelyről elismeréssel nyilatkozott. Ezt a kitüntetést a grófnő rendkívül nagyra becsülte. Ez a kép most a Varasdy-család tulajdona. Férje halála mélyen megrendítette és a művészetben keresett vigasztalást. Most majdnem minden idegét a festésnek szentelte. Társadalmi kötelezettségei most már alig foglalták le, úgyhogy teljesen a művészetnek élt. 1915-ben Nagyváradon, fivérének, gróf Széchenyi Miklós püspöknek palotájában hatalmas kiállítást rendez. Ez a második eset, amikor művészetét a jótékonyság szolgálatába állítja. Ezt a kiállítást a Vöröskereszt javára rendezte. Ennek a kiállításnak hatalmas erkölcsi és anyagi sikere volt. A Nagyváradon megfordult főrangú német, osztrák, török és bolgár katonatisztek mintegy 60 képét vásárolják meg. így sok munkája került külföldre. A háború alatt egyébként Vasvörcsvárra vonult vissza. Sehová nem ment. Irtózott a háború borzalmaitól. Egy kiválóan képzett Mayer nevű orosz hadifogoly került Vasvörösvárra, aki tehetséges szobrász. Ezzel a vasvörösvári népies kerámiát próbálta föliendíteni, de ezt a vállalkozást a nagy összeomlás megakasztotta. Mayer a háború után Szombathelyre került, ahol megtelepedett. Itt szobrász-műhelyt alapított és ma is szép sikerrel dolgozik. A háború után, a kommunizmus bukása után Szombathelyen még egy alkalommal megcsillogtatja nagy művészi tudását. Az újjáéledt szombathelyi Kultúregyesület 1918-ban a képzőművészeti szakosztály tagjának választja és amikor az egyesület 1919-ben nagy-