Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - FÁBIÁN Gyula: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Gróf Széchenyi Emilia. (1866-1928)

46 relmese lesz a természetnek. Minden idejét a fái, virágzó bokrai, virágágyai között tölti. Kint sétál a parkban és a vasvörösvári hegyek között, hogy a természet minden változását megfigyelje. Egy alkalommal ezt írja: „Egyetlen tiszta boldogságot adott az Isten. Kint lenni, nézni a felhők vándorlását, a nap sugarainak átszűrődését, amint bearanyozza a természet színpompáját és ezt a szépséget vászonra vetni, hogy el tehessük arra az időre, amikor nem süt a nap és az életünkre ború száll". Aki így szereti a természetet, akiben így visszatükröződött a természet szépsége, az nem maradhat meg a szavaknál. Erdődyné is kereste az utat, hogy vissza is adja azt, amit a természetből a lelkében átélt. Elhatározta, hogy tanulni fog. Kifejleszti tehetségét. De hogyan? Egyedül keres, kutat. Magában állva tapogat, keresi az utat. Hallatlan sok munkával éri el azt, amelyet megbízható mester útmutatásával egy csapásra elérhetne. A családi és társaságbeli élet is leköti. Nincs tanulásra ideje Két fia születik: Lajos és Tamás. A fiatal asszonynak tehát ezer gondja támad. A művészet iránt való szeretete csak parázsként izzik lelkében, lángra gyúlni nem tud, csak amikor gyermekei megnőnek annyira, hogy azok lassan kinőnek az anyai gondviselés alól. A telet a fiatal grófi pár Bécsben tölti. A grófné végre módot talál arra, hogy tanulhasson. Bécsi lakásán nemcsak szalont nyit, amely az udvar köré sereglett magyar főúri családok kedves találkozó helye, hanem műtermet is berendez. Ebbe a műterembe szívesen látogatnak el Bécs 80-as éveinek divatos festői, akadémiai tanárok, közülük különösen Sterer Richard, akinek művészete nagy hatást tesz rá. Most alkalma van a tanulásra. Szó sincs rendszeres tanulásról. Egy-egy bécsi mester ad útbaigazításokat a talentumos főúri hölgynek, aki minden kis tanácsot meglepő gyorsan magáévá tesz. Megtanul jól rajzolni, az arcképfestésben is hamarosan otthon érzi magát. Ebből az időből való tipikus bécsi akadémikus modorra valló képe: „Olasz muzsikusok" (a Varasdy-család tulajdona) és számos figurális tanulmánya. Elutazik Münchenbe is. Itt főképen a képtárakat látogatja. A klasszikus festők képeiből sokat tanul, Sok müncheni festőművésszel ismerkedik meg. Nagyra becsüli v. Kleiner tanárt, aki müncheni tartózkodása alatt tanácsadója volt. A nyarat többnyire Vasvörösváron tölti. Bécsi és müncheni tanulmányai után művészete tudatos lesz és most teljes erővel a festés felé fordul. Meghívja kastélyába Angyalffy Erzsébelet, aki a pest: szalonok divatos művésznője volt. Ez a festőnő kiváló arcképfestó, aki több sikerült kompozíciót is alkotott. Angyalffy Erzsébet évek hosszú során át minden nyáron a grófnő vendégszeretetét élvezte.