Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)

Annales Sabarienses - FÁBIÁN Gyula: Gróf Erdődy Gyuláné, sz. Gróf Széchenyi Emilia. (1866-1928)

45 Művészek életrajzában gyakran olvasunk a szegény családból való származás következtében előállott akadályokról, amelyeket a inüvész zsenije emberfeletti erővel győzött le. A művész többnyire a szegénység és nyomor ellen folytat heroikus küzdelmet, amíg végre érvényesülni tud. Erdődyné a vasvörösvári kastélyban született 1866. szept. 17-én. Az apja gróf Széchenyi Jenő, anyja Erdödy Henriette grófnő volt. A bö ;sője talán Mátyás király trónkárpitja alatt ringott. Fény és gazdagság vette körül. Csodálatos. A gazdagság és magas főúri rang épúgy béklyót rakott a kezére, mint más művésznek a nyomor és a szenvedés. Más művésznek mennyi szenvedésébe, nélkülözésébe került, amíg tehetségét kifejlesztette! A sajnálkozás tölti el az ember lelkét, ha egy-egy művész tanulmányi és kiforrási idejéről olvas. Egyet jelent ez a legtöbb művész életében a nyomorúság és a szenvedés esztendőivel. Erdődy grófné nem élt „bohém" életet, amíg a festőművészet titkaiba behatolt és amíg a kifejezés eszközeit megszerezte. Soha nem ismerte a nélkülözést és a szegénységet. Képzeljünk el egy gróíkisasszonyt, aki tizenegyéves korában egy kis mahagóni lapocskára olajképet fest és a művészetről álmodozik. Valószínűleg másolta („Puszta gémes kúttal" — a Varasdy család tulajdona). A másolat ügyes. Valószínűleg öröme tellett benne a grófi családnak. De ennél többre nem gondolt senki. A kiis grófkisasszonyt Grazba vitték egy előkelő nevelő intézetbe, Úgy, ahogy a grófkisasszony kezdte, bizony igen ritkán indul meg egy művészi pálya. Ebben a környezetben valószínűleg sok alkalma vol't arra, hogy az apácazárdában akkor divatos módon festegessen. Minta után virágokat, tájképeket fest. Ennyiből állhatott csak minden kezdő tanulmánya, amely bizony nem nevezhető alaposnak. Az ilyen „tanulás" sokat ront. Valóságos csoda, hogy el nem vette minden kedvét a művészettől. A gráci nevelőintézetből egyenesen férjhez ment. Tizenhét esztendős korában lépett oltárhoz gróf Erdődy Gyulával. A fiatal pár a vasvörösvári kastélyban rakja meg a fészkét. Ez a kastély érdekes, keleti stilusú épület, amelynek a környéke csodálatos szép, A menyegző idejében a kastély parkja elhanyagolt, gondozatlan, csak a kertész dolgozgat benne, de a kastély edd'igi gazdái nem sokat foglalkoztak vele, A fiatal grófnő nem mulat. Nem keres társaságot, hanem elhatározza, hogy a vasvörösvári öreg kastély köré pompás parkot létesít. Ö maga tervezi meg a parkot és olyan gyönyörű virágos vegetációt telepít, amilyen kevés volt a vasmegyei főúri parkok közölt. Ez a szépséges kert lett legkedvesebb alkotása. Ennek a szépsége késztette, inspirálta, hogy ecsetet ragadjon és megörökítse azt a pompát, amelyet maga körül látott. Ez a park lett fundamentuma művészetének. Innen indult ki, ide tért vissza. A fiatal grófnő sze-