Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - KRISZTIN Ernő: Ünnepi beszéd

94 lemondás és akaratmállasztó erőpazarlás felőrölné idegrendszerünket, elsatnyítaná gerincünket. És bár egyre jobban elhatalmasodik a velőtszívó korcsosulás, nincs, aki írt keressen, nincs, aki meghúzná a vészharangot és belekiáltaná a sötét éjtszakába a gátszakadást. Szivében hatalmas érzések hullámzanak. Lelke forr, izzik, vilIamossátggal telik meg. Lázas agyában önkinzón egymást kergetik a gondolatok. Fenkölt eszmék vajúdnak és hazafias lelke tüzes kohójában szent elhatározások ötvöződnek. Égő bensejében fogant hangok mind erősebben szólnak és kiáltani szeretnének. Először csak bátortalanul, tétovázva, titokban veti papírra sorait, mintha maga sem hinné, hogy vatesi elhivatottsága a porondra szólítja. De a belső láng emészti, formálja és hevíti. Mind plasztikusabban, mind megrázóbban és hatalmasabban gördülnek gondolatai és türelmetlen sietséggel lángostorrá fonódnak. A véletlen kiszólítja elvonultságából és mitsem törődve a nyilakkal, a várfokra hág. Riadójára egyre többen és többen felfigyelnek és áhítatos félelemmel hallgatják súlyos szavú kürtje zengését. Ihletett, tisztult költőlelke merész ívben a magasságokba száll és onnan szórja szét haragos villámait Hadúr kései nemzedékére. Félelem meg nem szállja, támadás meg nem ingatja. Ragyogó erkölcsi vértezete, hófehér prófétai palástja be nem szennyeződik, A megingathatatlan igazság mérlegén leméri nemzetét és ha vétkesnek találja, nemes veretű, dübörgő ódáiban eléje tárja bünlajstromát és kíméletlen őszinteséggel ostorozza vétkeit. Nem néz sem jobbra, sem balra, hanem nyílegyenesen halad útján, mely a halhatatlanok Walhallájába vezet. De míg egyik keze penitenciával sújt, jobbja magával ragadja kora tiszta, erkölcsi piedesztálon álló és a honért önzetlenül síkra szálló nagyjait. Nagyszerű pályafutásuk kanyarulatainál rávílágit érdemeikre, nemzetélesztő munkájukra, alkotmányvédő erőkifejtésükre és ércbe kívánkozó alakjaik lábánál nemes pátosszal telített dicsőítő akkordokat pendít meg, hogy nemes tulajdonaik érzete behálózza ezt a tunyaságba sorvadt nemzedéket. Őszinte lelkesedéssel, apostoli hitvallással és szent kitartással tömöríti azok sorait, kik szívük egyszerűségében alázatos hittel és hazafiúi szeretettel világot gyújtanak, hogy elharcolt életük mécsesével ébren tartsák a virrasztókat. Lelke mélységes mélyéről szakadnak fel szebbnél-szebb képei, káprázatos tüneményességgel buzognak fel merész röptű gondolatai és egyéni meggyőződésének tűzálló zománca értékes keretbe foglalja istenadta ihlettségének nemes inkarnációit, Az olympusi istenek asztalára való nektár gyöngyözik pompázó magyar nyelve aranyserlegében, melyet mindig színültig tölt ki nem apadó hevülése. Ez ötvösremekmű díszítései mindig művésziek, csiszoltak és formahibák nem csorbítják ki a kehely peremét. Ódaköltészetének ez a pompás verete ma már patinás, de súlyos értéke első helyet biztosít számára