Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
Régészet - NAGY Lajos: A savariai kapitóliumon 1791-ben talált mozaikpadló
145 ket helyezett, akiknek fejét virágkoszorúk övezik. Egy kivételével valamit tartanak kezükben. Kivehetünk így egy kosarat, egy kis növényágat és egy virágcsokrot. A mozaikpadló ezen középső részétől a két szélső téglalap alakú részt világos és sötét kockák sora választotta el. A közép hangsúlyozását azzal érte el a mozaik készítője, hogy a két szélső részben a diszítést úgy választotta meg, hogy az erősen elütött a középrész nyugodt, világos tónusától. A két szélső rész mindegyike három négyzetből állott. A kentaur oldalán lévő résznél középen egy szárnyas tengeri sárkányt látunk, melyet fehér és fekete szinü félkörcikkek fognak körül. A két szélső négyszög közepét egy-egy körrel határolt delfin foglalja el; a fentmaradt részt pedig fehér és fekete kockák töltik ki. Az átellenes keskeny oldal diszítése csak annyiban tért el, hogy a felső négyszögből a delfin elmaradt. Mozaikunknál első sorban a figurális díszek vonják magukra a figyelmet. Oly diszítésekkel állunk szemben, melyek a római birodalom egymástól messze eső helyein is előfordulnak, nem ilyen elrendezésben ugyan, de azonos jelentéssel. Szimbolikus jelentésük közössége miatt mozaikunkat összefüggésbe kell hoznunk más tartományok hasonló diszü mozaikemlékeivel. H. de Villefosse 24 ilyen mozaikot ismertetett, (15.) s e számot Gauckler több értékes darabbal gyarapította. (16.) Ezekhez kapcsolódik a mi szombathelyi példányunk is. (17.) Mozaikunk ezen főérdekessége az, hogy a középső négyzet sarkaiban a 4 szárnyas gyermek a négy évszakot személyesíti meg. Itt ezek az évszakok géniuszai, s ábrázolási módjuk megegyezik a kis szárnyas Ámorokéval; az egész évet jelképezik változataiban, hogy Varró szavaival éljünk „tempus a bruma ad brumam, dum sol redit". Attribútumaik is erre vallanak. A virágcsokrot vagy kalászokat tartó géniusz a nyarat, a kosarat vivő az őszt jelentette. A telet jelképező géniusz egy íjjat (18.) vagy leveleitől megfosztott faágat (19.) tart kezében. A negyediket a tavasz személyesítőjét minden különösebb ismertető jel nélkül lebegő helyzetben ábrázolták. Az évszakoknak ilyen kis géniuszokkal való ábrázolása általánosan el volt terjedve a római birodalomban. így látjuk őket Septimius Severus diadalívjén, szarkofágokon, kőemlékeken, sírkamarák falfestményein, paizsdudor diszítéseken, (20) bronz verettel diszített ládikákon (21.), vázákon, bronz és ezüst szobrokon. (22.) Érmeken is szerepelnek Temporum felicitas és Felicia tempóra feliratokkal, így előfordulnak Hadrianus (23.), Faustina junior (24.), Antonius Pius (25.), Commodus (26.), Trebonianus Gallus (27.) bronz és Licinius (28.) arany medaillonjain, Probus (29.), Diocletianus és Constantius pénzein. (30.) Mozaikunknál szereplő kis géniuszok ábrázolása főleg a II. és III. századi mozaikokon gyakori. így szerepelnek a saint-romain-engal i (31.), egy saint-colombe-i (32.), egy közép-itáliai, most a
