Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Régészet - NAGY Lajos: A savariai kapitóliumon 1791-ben talált mozaikpadló

146 müncheni Pinakothekában lévő mozaikon (33.), a velük rokon kis gyermekek pedig egy italicai (34.), egy sentinumi (35.) és egy cirencesteri mozaikon. (36.) Mellettük a felnőtt egész alakos vagy mellképes nőalakok ábrázolásai is elterjedtek (37.), s az ókeresztény művészet is átveszi őket. (38.) A szombathelyi mozaikunkon két kis géniusz között kerek medaillonban egy kentaurt láthatunk. Kis ámorokkai kapcsolatos ábrázolásuk a képzőművészet későbbi termékei közé tartozik. Ilyenkor a vad szenvedéllyel öntudaílanúl játszó, gyermeki érzékiség ábrázolásaival van dolgunk, mint azt a kampaniai falfestmények is mutatják. (39.) Mozaikunk kentaurja az antik képzőművészet általánosan elterjedt ábrázolásaival egyezik meg. Egy italicai és egy saint-colombe-i mozaik kentaurja (40.) mellett rokon ábrázolásuk előfordul páncélos szobrokon (41.), márvány osoillumokon (42), csontfaragással díszített ládikán (42a,), nem különben az agyagművesség számtalan termékén. (43.) Az évszakokat jelképző géniuszok társaságában a kentaur ábrázolásának szimbolikus jelentősége van, melynek eredete a Dionysus mondába^ való szereplésükkel veszi kezdetét, A későkorú görög mitológiában a kentaurok Dionysus kíséretének gyakori tagjai (44.), a nymphákkal, menadokkal, satyrokkal, silenekkel, panokkal együtt mint a földi termékenység képviselői szerepelnek. A mi mozaikunkon is ily értelemben ábrázolták az évszakokat jelképző kis géniuszok között. Sőt a természet változása, az évszakok megszemélyesítőiként való félreismerhetetlen ábrázolásukra is rá tudunk mutatni Marcus Aurelius egy nagy bronz med?illonján (45.), melyen a császár mint Hercules egy győzelmi kocsin áll s a kocsi elé fogott négy kentaur az évszakokat jelképezi, mert mindeniken rajta van az évszakokat jellemző attributum. A tavasz képviselőjének hátán egy kecskét láthatunk, a nyár sarlót és buzakalászt tart, az ősz fején gyümölccsel telt kosár, a telet szimbolizáló kentaur pedig száraz gyümölcsöt és nyulat tart. Kentaurral szemben a mozaik ellentétes oldalán kettős vonallal határolt medallionban egy növény alakja látható. Jelenlétét csak az évszakok és kentaur ábrázolásaival közös vonatkozásban érthetjük meg. E növény is, miként amazok az emblema szorosabb függelékei közé tartozott, Bacchus csodatételei között első helyen állott, hogy ahol csak botjával (thyrsus) megjelent s utána vig kísérete (thíasus), — köztük a mozaikunkon is szereplő kentaur, — mindenütt virág sarjadt, gyümölcsök termettek, sziklákból patakok fakadtak, s a folyókban tej és méz folyt. Az évszakokkal kapcsolatban mozaikunk növényében a nagy természetre, Bacchus pártolása mellett a föld felületén viruló életre való általános utalást láthatunk. A rómaiak tisztelték a fákat és a növényeket mint kultusztárgyakat (46.), s közülük igen sok az egyes istenekkel kapcsolatban nagy szerepet is játszott. Mozaikunk páfránya azonban (47.), ha ugyan a növényt helyesen ismertük fel, — nem függött össze különben semmiféle jelentéssel.