Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

118 Rendkívül jellemző és megható az a költemény,

1) mely Szekula bán haláláról szól. Jankó és Szekula Murát szultán ellen vonulnak Rigómezőre. Az ütközet előtt megismétlődik Szekulának már ismertetett átvállozási jelenete. Jankó bőszülten ugrik fel a haldokló Szekula mellől s kiadja vitézeinek a jelszót: Za krst casni, za vjeru hriscansku. Udri vraga, nek mu nije traga! (A keresztért s keresztény hitünkért! Vágd a pogányt, hogy magva szakadjon.) A két sereg összecsap s a véres ütközet végén megfutnak a törökök. Jankó egészen Sztambulig üldözi őket, aztán visszatér hazájába, Szerbiába s békésen uralkodik 12 esztendeig; a 12-ik évben a törökök új sereggel közelednek Szerbia felé. Az új ütközet egész álló napig tart; másnap virradóra azonban a török sereg megint megfutamodik. Jankó ezúttal egész a tengerig üldözi őket és Sámba, Medinába veti vissza esküdt ellenségét. A tengerparton súlyos buzogányát a mélységbe hajítja s kéri az Istent és összes szentjeit, hogy ne engedjék előbb a törököt a tengeren innen, ne szabadítsák addig a pogányságot Szerbiára, míg a tengerbe hajított buzogánya elő nem úszik a ví2fenékről. Azután a sereg vígan hazafordul. Ám ahogy Jankó a vára elé ér, megdöbbenve látja, hogy buzogánya ott lóg egy szegről a várfalon és sós tengervíz csepeg róla. Keserű szívvel eszmél népe sorsára, belátja, hogy hiába minden hősiesség, minden erőfeszítés; az elődök bűneiért meg kell lakolniok az utódoknak, meg kell hódolniok a töröknek, míg majd egyszer valamikor fel nem virrad jobb napjuk. És nemsokára csakugyan elfoglalta a török a görög Konstantin császár és a szerb Lázár cár birodalmát s azóta gyötri, kínozza, zsarolja a pöffeszkedő pogány a szegény föld népét.

2) Eddig a költemény, mely az évszázados harcok minden keserű hiábavalóságát, a sorozatos felkelések gyászos vérbefulását, a szabadságremények fakó hervadását s általában a századokig tartó nemzeti küzdelmek egész tragédiáját, az elbukás végzetszerűségét sűríti össze rövid soraiban. A számtalan változat közül talán a legszebb az újvidéki gyűjteménynek 31—42. lapjain ,Smit Banovic Sekule" (B. Sz. halála) c. alatt olvasható költemény. 2) A keserű ízű három utolsó sor: „Kako tadaj, tako i danaske, Po zemlji se nasoj Turci bane, Sjeroíinju i biju i dave." (Miként akkor, most is azonképen Basáskodnak a mi országunkban, S a föld népét ütik, fojtogatják).