Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)
Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben
119 A Hunyadi-ciklusnak történeti sorrendben utolsó, de ugyancsak jelentékeny része a Mátyás kirátyró\ szóló népköltészeti hagyomány. A szerbeknél a ciklus középpontja Szibinyáni Jankó, a szlovén népmesék és hősi dalok viszont elsősorban Mátyás királyról szólnak, őt avatják valósággal nemzeti hősükké, sokszor már a történeti tények teljes mellőzésével. A Mátyás királyra vonatkozó szerb hősi dalok közül a legszebbek közé tartozik az, mely Mátyás királlyáválasztásáról szól s mely teljesen egyezik Uros király mondájával és megtalálható a magyar mondaköltészetben is; eszerint Mátyást a végzet, az isteni gondviselés jelölte ki királynak azáltal, hogy az ő fejére esik a feldobott korona. Egyébként Mátyás névszerint csak ritkán szerepel a szerb hősi dalokban, dacára annak, hogy nagyon sok költemény eseménye a budai királyi várban játszódik le, vagy onnan indul ki. De mivel a történeti vonatkozások bizonytalanok, sokszor nehéz megállapítani, melyik királyra illenek az események, bár nagyon valószínű, hogy a legtöbbje a legnépszerűbb királyra, Mátyásra vonatkozik. Itt is sok a leánykérő követjárás s a vitézi kaland a leány elnyeréséért. Az egyik hősi dalban 1) Kraljevic Marko házasítja unokaöccsét, a szép és fiatal Vo/inovic Miljenko-i a budai király húgával, más változatok szerint a leányával és veszedelmes vállalkozásokba fognak, hogy elnyerhessék a kezét; többek közt megússzák a Sas-szirtek (Sashegy?) lábánál hömpölygő vértől habos folyót, megmásszák a Sas-szirteket és elhozzák onnan Szent Péter-füvét, illetve a Szer elem-füvet. Másutt 2) Kraljevic Marko a király hívására Budára megy összeesketni a királyt és királynét, nyomban utána pedig Jankó vajdához ujszülöttgyermeke keresztelőjére. Sokat mesélnek a hősi dalok a Brankovicsokról, különösen Brankovics György unokájáról, Zmaj deszpota Vuk-tó\ (1471 — 1485), aki hiába szeretné leányát a budai királyhoz adni feleségül és aki halála előtt meghatódott zokszóval izeni a hűségében mindig kételkedő budai királynak, hogy most valóban hűtlenné lesz hozzá, mert „jobb gazdát" (poboljega gospodara) megy szolgálni. Rendkívül bájos a budai király gyermektelen házasságáról szóló monda; vadászat közben a folyóparton egy fűzfának támaszkodó király előtt hirtelenül megjelenik három tündér s azt a tanácsot adják neki, hogy fonasson aranyhálót, fogja ki vele a Duna vizéből az 1) Bosanaci funacke pjesme II. k. a 300—312. lapokon. Mind a Glavic Baldo Melkov, mind a Matkovic Krsta által feljegyzett változat a Dubrovnik (Raguza) vidéki Luka na Sipanu-ból való. 2) U. ott a 206-210. lapokon olvasható „bugarética" rengeteg változattal többnyire Dalmáciából s a tengermellékről.
