Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

112 még pogány elemek nyomai találhatók, ami több mint ezeréves korra vall. Némely vonatkozásokban épen a nagy régiség miatt már érthetetlenek is. Annyi azonban valószínű, hogy dacára a hosszú évszázadoknak és a sok változatnak, nyelvi és lényeges tartalmi tekintetben nem sokat változtak az idők folyamán. Versformájuk vagy a rövidebb tízes sor ritkán felcsengő és szeszélyeseknek látszó rímekkel, sokszor pompás középrímekkel, vagy pedig, az úgynevezett bugarstica-kban a hosszabb és nehézkesebb tizenhatos sorok visszatérő, vagy hasonló jelentésű négyszótagú sorvégződésekkel. Tárgyuk nagyon különböző, elsősorban azonban a nemzeti történelemből merítik az anyagot. Nem volt a szerb népnek történeti élete folyamán egyetlen jelentékeny eseménye, gyásza vagy öröme, mellyel a népköltészet jóformán azonnal az esemény után ne foglalkozott volna, nem volt egyetlen valamirevaló nemzeti hőse vagy történeti alakja, akit a guszlárok, igricek meg ne énekeltek volna. A rendkívül fejlett történeti érzékkel bíró és hagyományaihoz szívósan ragaszkodó szerbség számára ezek a hősi dalok jelentették a történelmet, a nemzeti mult és a hazai föld ismeretét, a nemzeti célok, ideálok és vágyak legteljesebb kifejezését és megszólaltatását. Évszázadokon keresztül nem volt ünnepük, nem volt családi, baráti összejövetelük, melynek egyik legkiemelkedőbb pontját nem a guszlárok kesergő-búsongó, tüzelő-vigasztaló, bosszúraserkentő éneklése képezte volna. Az öregek és a férfiak e dalokban a nemzeti mult és hősi tetteik megszentelését látták és érezték, az apró nemzedék a további harcokra buzdítást, a hősiességben és hazaszeretetben példaadást merített belőlük. Az 1389-i vidovdáni ütközet után, amely a szerb cárság bukását, Szerbia leigázását eredményezte, a hősi dalok elsősorban a koszovopoljei (rigómezei) ütközettel s a nyomában járó évszázados szerb—török harcokkal foglalkoznak. A végzetes nemzeti csapás után a szerbség legfőbb feladatául az „osvetd"-1, a szent bosszút látja és évszázadokon keresztül elkeseredetten, makacs szívósággal küzd „za krst casni i slobodu zlatnu"; ez lesz a további guerillaharcok megszentelt jelszava: a dicsőséges keresztért és az arany szabadságértMindenki, aki ezen harcokban akár közvetve akár közvetlenül a szerbség céljait szolgálja, minden törökverő hős és hadvezér a délszlávok nemzeti hősévé lesz s a guszlárok hősi dalaiban egyenrangú szerepet nyer a nemzeti hősökkel. így vonul be diadalmasan a délszláv népek szívébe és költészetébe először a törökverő Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás is, utóbbi főleg a szlovénoknál és horvátoknál. Rendkívül érdekes és tanulságos volna a Hunyadiak egész történeti szereplését ízről-ízre végig-