Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
34 éppen ellenkezőleg: egyfelől a déli elemek vándorutja észak felé, másfelől subalpinus elemek leszállítója a praenorikumba, sőt a Peltaria esetében déli flóraelem terjesztője a praenorikurn északi határáról délkelet felé. Keleti flóraelemek azonban a Rába vasmegyei folyása mentén szereppel egyáltalán nem birnak s még az u. n. pannonikus hygrophyták közül is csak a Cirsium Canum az, amelynek a megyében nagyobb elterjedése van s amely a norikumba is átterjed, Steyerországban azonban már elő nem fordul. A C. brachycephalam ezzel szemben a megye pannonikus flóraréazén, a Kemenesalja síkságán kivül Alsó-Szelestén is található, de egyébként a praenorikumba be nem terjed. Ez az alsószelestei előfordulás azonban ismét^ rámutat egy irányra, mely a keleti elemek bevándorlására kedvezőnek mutatkozik és ez a megye északi, Sopronmegyével határos sik területe, a praenorikurn északi része. Ennek a területnek flórája még eléggé átkutatva nincs, de annyit már most megállapíthatunk, hogy ez a terület az intenzivus emberi kultura és a lecsapolások előtt részben heide, részben mocsár volt. Az egykori heide-k ritka szép emlékét őrzi Baich Mihály báró alsószelestei callunetum-a. borókáival és fehér nyírfáival. A mocsárterület pedig, mely különösen a Rába és Repce bifurkációja körül létezett, olyan gátat emelt a keleti elemek behatolása elé, mely csak ujabb időben van némileg szünőben Igaz, hogy az emberi kultura a vidék ősi képét itt már csaknem teljesen átalakította, de pl. a Primula canescens előfordulása a szelestei erdőben arra mutat, hogy egyes pannonikus elemek mégis megtalálhatják az utat északkelet felől a praenorikumba. Lényegesebb szerephez azonban a keleti elemek itt sem jutnak. Egyetlen vonatkozásban nem említettük még a praenorikumot: Somogymegye síksága felé. Hogy ebben az irányban hol kell megvonni a praenorikurn pontos határát, ma még époly kevéssé tudjuk, mint a Vasés Zalamegyétől délre eső területre nézve. De az ujabb kutatások alapján 5 6 ma már tudjuk, hogy a somogymegyei sikság flórája lényegesen eltér az Alföld típusos flórájától s az eltérést éppen a voltaképeni keleti elemek hiánya vagy ritkasága adja meg. Keleti ,elemek tehát erről az oldalról sem hatolhattak a praenorikumba. A Zalamegyével szomszédos somogyi sikság flórája sok közös vonást mutat a praenorikummal is, igy különösen bükköseivel és alpesi lápnövényeivel, mig déli elemeinek nagy száma azzal a ténnyel függ öszsze, hogy e sikság a terület fokozatos kiszáradása során déli elemeit a Drávától délre eső területről, a Mecsek vidékéről és a Bakonyból egyaránt kaphatta. A déli elemek szerepe tehát itt lényegesen nagyobb, mint a praenorikumban, mely erdős-lápos jellegét tovább megtartotta és melybe a déli elemek természetes terjedési utjukon kivül csak néhány reliktum-helyről és a távolabb eső Bakonyból jutottak. Ami azonban kü-
