Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
29 mutattam ott arra, hogy Keszthely, Vindornya, Tapolca-Lesence völgyeiben még a közelmúltban olyan lápflóra diszlett, aminőt ma legközelebb csak Máriazell fellápjain találunk s hogy ez a flóra csak az utolsó 100 évben veszett ki vagy ritkult meg. Ehhez a megállapításhoz a Bakony flórájának egyéb magasvidéki elemeire vonatkozólag csak azt kell hozzáfűznöm, hogy ezek a flóraelemek sok esetben jellegzetesebben lépnek fel még ma is, mint akár a vasmegyei norikumban. így a Dryopteris lonchyiis, mely Vasmegyében csak egy példányban létezett, a Köleskepeárok felső végéljen a Kabhegy alatt (Ajka község környékén) bükkök tövében él; a Scolopendrium, mely Vasmegyében a legnagyobb ritkaság, több helyen 4 8 és helyenkint nagy mennyiségben fordul elő; az Asplenium viride is bőven terein bakonyi termőhelyein s ha e fajok előfordulását és nagyobb számát épugy, mint a Moehringia muscosa előfordulását a mészkőzettel lehet magyarázni, nem lehet ugyanezt a magyarázatot egyéb esetekre rávonni. így az Aconitum Vulparia, Melandryum rubrum, és Lunaria rediviva Vasmegyében sehol sem olyan sereges, mint bakonyi termőhelyein, az Allium ursinum, mely Vasmegyében csak a Szarvaskőről ismeretes, a Bakonynak s különösen intaktabb nyugati részének számos helyén s nagy mennyiségben fordul elő. Az Aconitum Vulparia és Allium ursinum a Bakony szélén izoláltan álló Nagy-Somlyóhegy tetején is, bükkösben, megvan. Az eddig felsorolt példák általában a bükkel kapcsolatosak, de nem hiányoznak a Bakonyban a fenyvesek kisérői, a Pirolá-k sem, sőt a Pinus silvestris bakonyi őshonosságában (Fenyőfő) sincs okunk kételkedni 4 9. A sziklás helyeknek is megvan a maguk alpesi eleme a Biscutellá-ban s a magyar norikumból ismeretlen Leontodon in-, canus-ban. S mint délalpesi flóraelemet kell itt még megemlitenünk a Bakonyban elterjedt Primula acaulis-1 és a Cyclamen-1, mely valamikor igen elterjedt lehetett, de a disznók kitúrták (disznórépa). A különböző flóraelemek találkozása érdekes, másutt alig feltalálható képeket hoz létre. így a Lesence völgyének felső részében az uzsai kitérő közelében egy nedves réten május elején a virágzó Primula farinosa rózsáslila színfoltokat alkot, az erdő alján az Allium ursinum, Arum maculatum, Carex elongata, a rétnek egy kissé emelkedettebb részén és a vasút töltésén ezernyi Moenchia, a patak túlsó oldalán pedig, a Primula-teleptől csak néhány lépésnyire az Asphodelus albus sereglik. Figyelmet érdemel az Asphodelus albus előfordulása a Kabhegy 601 m magas csúcsán is Quercus Cems-bozótban a pannonikus erdő jellemző tagjai, de kivülök még a subalpinus Salvia glutinosa és Veratrum album társaságában s ez a kabhegyi előfordulás a gondolatot rátereli az Asphodelus albus egyetlen steyer termőhelyére, az 1051 m magas Merzlicára, ahol ez a faj Thalictrum aquilegifolium, Orchis speciosa és más subalpinus fajok társaságában közel a csúcshoz egy mélyedésben él. Egyedü-
